Hallom a szívem verését
a fűszálak közvetítését
s föld gyomrából a munkadalt,
ereim egyre jobban csak duzzadnak
érzem tehetetlenségem valamennyi fonákját
ami a világ lehetetlenségébe fullad
felmérem lehetőségeim variánsát
ami a világ tehetőségeivel lehet közös
- bár értem, felsőbb helyen nem koccintanak velem–
nem ülök ott a kongresszusaikon
de érzem így is a napszakok hálás voltát
s a percek töredékét
melyben ember vagyok
- Élni csak így érdemes -