[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 264
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 264


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Vektor
Ideje:: 09-04-2008 @ 05:47 pm

Hallottam, hogy valaki lépdel. Tovatűnt. Talán még egy kis mosolyt is véltem felfedezni a hangjában, bár egy szót sem szólt. Lejjebb hajoltak a fák, egészen mélyre, s ahogy itt ülök a fagyos tengerparton, az ölembe hajtják a fejüket. Vigasztaljuk egymást. Csendben morajlik a víz, ahogy elnyújtózik a homok fövenyen, ásít, majd hátára fordul, és egy csónak lágyan billenve simul a felszínére. Sokszor eszembe jutsz, s hogy miért engedtelek utadra, kérlek ne kérdezd. Talán csak elbúcsúzni nem tudtam, s már te sem vagy közöttünk, már meg tudom ölelni akit eddig is öleltem. Ne hidd, hogy játék volt csupán, ne hidd, hogy nem hittem benne, de a fagy leolvad a reménytelenségről, és én sajnálom minden egyes hibámat. Őszintén. Most is hallom ahogy a vonósok szomorkás, mégis határozott vonalai keserűséget cseppentenek a szívembe. Melankolikus vektorok. Egyre kevesebben leszünk és én is kevesebb leszek reggel már, mint mikor melléd feküdtem. Hiányzik a tested melege, a nevetésed, és, hogy megosszam veled a bánatom. Tudod, most olyan kilátástalannak tűnik minden. A közelemből távolabb lépett valaki, valaki, aki mindig is közel volt hozzám. Máshogy mint ti. Nem akartam senkit sem félrevezetni, és kérlek hagyj egy picit veled lenni, ennyi még belefér, érzem. És te, aki nem tudom miért, de azt hiszi, hogy belém lát, mégis elsiklik a tekintet sugara a fényes fémlapokon, te is hittél az időben. Vajon eljött? Vajon összezördültek a bástyák ormain rezzenéstelen, lebegő alabárdok. Vajon fordulásra adták a fejüket a harangtengelyek. A kötél már porrá foszlott. Ó, ahogy a hajszálak hullnak alá, s a háttérben minden egyes vízcsepp az egekig emelkedik. Talán soha nem lesz vége, de ezt már nem olvashatja el, már nincs rá lehetősége, pedig tudta volna, mire is gondolok. -fegyvernekylevente


Utoljára változtatva 09-04-2008 @ 05:47 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lyza1
(Ideje: 09-05-2008 @ 06:44 am)

Comment: Megrázó, szomorú írás!...Én is érzem mire gondolsz!...Átérzem!...Szeretettel: Lyza


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 09-05-2008 @ 07:39 am)

Comment: Levente, fájón gyönyörű. Puszi: Andi


Hozzászóló: wanderer75
(Ideje: 09-05-2008 @ 01:44 pm)

Comment: Nagyon-nagyon tetszett! Különleges írás!


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.27 Seconds