Négyszer hiusítottál meg. Nem hagytad, hogy megtörténjen, és most nem tudom, hogy hálás legyek, vagy csak kínzol. Honnan jutok el oda? Ki mondja meg? Kinek hihetek, ha a „nem”-nek adok igazat, akkor is lehet, hogy éppen helyesel az élet, az út, a sors, a maga kétértelmű kegyetlenségével. Segíts, engedj közelebb a peremhez, párban állva, lenézve, szédülve… ahogy szétáramlik a testemben a lelked, felszívódik a pólusaimban minden mozdulat. Ami marad, az a hiány. Az apró dolgok, nem jelentenek semmit. A táj mozdulatlan, a levegő szinte magába süllyedve szendereg, de a víztükör alatt az áramlás megállíthatatlan, megtörhetetlen, eltéríthetetlen. Vissza kanyaradó, önfenntartó vérkör. Keserű, foltos és soha sem elég neki az, amit elér. Szoros ölelésben vonja magával a fekete, nincstelen akaratot. Hova? Kijutunk valaha is? Mondd meg, kérlek. Neked még hiszek. Ha a mérleg át is billent már, hiába tette, nem ér fel azzal, mit játszva tol maga előtt a végzet. Én ott vagyok. Valahol. Az irány meghatározatlan, s csak a könnyes képű szeretők lelkén ejtett sebek, mik maradandóak. Szűnni vágyó bennem most az inger, de ha elalszik, csak az álmokig jut, soha se tovább, nincs lejjebb, nincs tovább, azon túl még nem voltam soha se, nem tudtam átlépni rajtuk, nem létezik onnan a világ. Nem vagyok sem benne, sem felül állón, a kietlen igazságon. S, hogy a vitorlák a messzeségben nem a szél által vannak űzve, hogy a verejték a homlokomon üres, hallgatag és nem jelent semmit, a kopott szürkeség tudatta velem. Feloldódtak a közönyben a jelek, a szimbólumok letört körívvel csendet üvöltenek, a tinta szétfolyik a papíron. A fehér, kiégett és szikár síkon, csak egy oszlop tudott megbirkózni az idő köszörűjével, ami mindent legyalult, kiölt, elsorvasztott, csak ennyi maradt, az áramlat esszenciája, csak a füstoszlop teteje, az oszlop töve, az üresség hályogos szeméből kicsorduló utolsó könnycsepp: csak az ezerszer megszegett ígéret, mi ledönthetetlen, ami magába roskadva is életem fölé magasodik. Kússz a bőröm alá, otthonod lesz az, hiszen mindig is itt laktál.
-fegyvernekylevente
|
|
|
|
|