Miután Hófehérke elment a herceggel, a törpék élték tovább a mindennapi életük, olykor még elment hozzájuk a lány, de egyre ritkábban, s végül teljesen elmaradoztak a látogatásai. Kuka volt az egyetlen, ki ezt nem akarta elfogadni, és mindig várakozva nézett körül, mikor a bányából hazaértek. Morgó ezért mindig lehordta, de a fiatal törpe nem fogadta el a tényt, hogy Hófehérke nem jön többé. De mikor már többedszerre is leesett a hó, rá kellett jönnie, hogy Morgónak igaza van, és pici szíve összetört…
Kuka alapból a szerencsétlenségéről volt híres, de a mostani állapota ezt fokozottan elősegítette s a bányában baleset érte. Nem tudtak rajta segíteni, páran Morgót vádolták, a legfiatalabb törpe halála miatt, de ennek nagy hangot nem adtak. Viszont a megmaradt hat törpén általános rosszkedv lett úrrá, amit Vidor próbált olykor megtörni, nem sok sikerrel…
Következő télen Hapci megbetegedet, Szende ápolta, aki szintén elkapta a betegséget. Tudor próbált rajtuk segíteni, de nem tudott. Így újabb üres ágyak voltak éjszakánként, Vidor még mindig próbált jó kedvet teremteni, de már egyre kevésbé ment neki is a pozitív életszemlélet…
Aztán egy reggel Szundi nem kelt fel, pedig próbálták többiek keltegetni, de a törpe halott volt. Senki nem értette, de azt igen, hogy megint egy ágy, amit nem tölt meg törpetest éjszaka, megint egy sírkő, mi borongósan néz az élőkre.
A meg maradt három törpe el-elmaradoztak munkával, gazok nőtték be az eddig rendezet kertet, szennyes edények és ruhák a házban szétszórva mindenütt, rozsdásodtak a bányász felszerelések, amikkel már csak néhány pók foglalkozott. Vidor nem bírta tovább a nyomasztó helyet és otthagyta a törplakot.
És így már csak ketten maradtak, s meredten nézték az öt üres ágyat. Mikor egyszer csak Morgó dührohamot kapott, és körbe rohant a szobába, hogy minden paplant felemelhessen és alá nézhessen társai után. De mindegyik teljesen lelapult, mert egy sem rejtet magába törpetestet, még Tudor sem volt ott, mitől Morgó megriadt és a keresésére ment.
A sírköveknél talált rá az öreg törpére:
- Egyedül maradtál öreg barátom – suttogta Tudor, miközben a sírokat nézte.
- De nem, hisz te még itt vagy – kiáltotta kétségbe eseten Morgó.
- Én már réges-rég nem vagyok itt – szólt halkan, majd bemászott az előre elkészítet sírba és örök álomra hajtotta fejét. Morgó fájdalmában felkiáltott, az állatok, akik hallották, rémülten riadtak szét a négy égtáj felé. A megtört törpe elvakultan rontott be az alvó szobába, és egyre csak emelgette a paplanokat, de az összes visszalapult teljesen…
Egy könnyes szemű öreg törpe járja az erdőt, neve nincs, senkihez sem szól. Az élők félve suttognak róla és messze elkerülik. S míg nappal a bányában robotként dolgozik, addig éjszakánként a lelapuló paplanokat figyeli.