[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 203
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 203


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Az unalomról
-: Tosh
Ideje:: 09-10-2008 @ 09:26 pm

- Na most vagy erre megy vagy amarra megy az ember. Nem-e? No. Ejj bazzeg, ez a kajaduz... kalllahuz de büdösett fingott, tyhűű a ménküvit!
Nehéz eldönteni, hogy ez most az eleje vagy épp a vége annak, amiről írni akarok.
Egyszer magyaráztak nekem erről:
- Mert ugye a dolgok lényegét az adja meg, hogy egyszer végük van. Hogy ami megvolt már nem lesz újra. Vagyishogy érted... hogy mind meghalunk.
Értettem én.
Nem akartam meghalni. Épp csak kíváncsi voltam. Kíváncsi, hogy milyen lehet. Dehát így szokott ez lenni: mind gyáva kis csótánykák vagyunk. Elpusztíthatatlanok. Végülis az eredmény az, ami érdekes, nem az, hogy mit igen és mit nem tettem meg. Mert, igen: megtettem olyan dolgokat, amiket nem akartam, és nem tettem meg olyanokat, amiket pedig rohadtul szerettem volna. Rohadtul. Egyszer ott volt két levél altató a kezemben. Kinyomkodva, tudod: ahogy az kell. Vizet is hoztam.
És akkor, abban a pillanatban, amikor ott ültem az ágyam szélén, fél lábbal a semmiben - igen, igen ki így, ki úgy; ki kényszerűségből, ki szánt szándékkal; de valamikor, valahogyan, egyszer mindenki kiáll annak a sziklának a peremére - nem jöttem rá hogy miért nem tehetem meg. Csak azt tudtam hogy én vagyok a földkerekség legszarabb embere, amiért képtelen vagyok rá.
Aztán a cigány ébresztett rá, az egészre. Pedig már kezdtem hinni filozófus barátomnak: hogy az egész a halálról szól, hogy a halál ellenség, cél és motiváció. Pedig baromság. De tudod, amikor harmadik napja a helyszinen és a módszeren gondolkozol, nehéz, marha nehéz mást látni a világból. No igen, igen.
Azt hiszem, hogy átunatkoztam a gyerekkoromat. És ez mit sem változott. Azok a játékok, amik akkor is az emberi természet legmélyéből fakadtak, mint azok, amiket felnőttként játszunk sem változtak. Azok a játékok, amiknek öncélú törekvése, hogy az élet mérhetetlen hosszúságát némiképp felszabdalják. Hogy mindaz amit teszünk, ne csak a halálba hajtson minket minden egyes nappal, hogy mindaz, amit elérünk, élethosszig tartó unalmunk célja lehessen. Hogy az egész végén úgy halhassunk meg, hogy el is felejtük, hogy amiért éltünk mind csak utánzás és képzeletünk tökéletes elegye.
Rohadtul unatkozom. Mindig és örökké. És néhány pillanatig - amikor akkor este a teraszon állva feltámadt a szél, és libabőrös lettem a természet érintésétől - tényleg azt hittem, hogy megtaláltam a dolog lényegét. Hogy a halál ellenség, cél és motiváció. Hogy meg kell halni.
Én még emlékszem, hogy milyen volt azokon a rekkenő meleg nyári napokon tétlenül, hangtalanul jajveszékelni. Amikor gyerekként úgy éreztük, az unalom lassan megöl. Hogy mennyire nem értettem, hogy mindenkinek mindig van valami dolga. Hogy nem is tudom.
Talán a nyár is fontos valamiért. A nyár olyan más mint a többi évszak. Utálom a nyarat.
Egy nyarat egy másik követ. De legbelül mind ugyanolyan, ugyanolyan mint volt akkor: üres, meleg levegővel teli, értelmetlen létezés.


Utoljára változtatva 09-10-2008 @ 09:26 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: prince60
(Ideje: 09-10-2008 @ 10:04 pm)

Comment: Milyen érdekes!? Mennyire nem vagyunk egyformák! Soha nem unatkoztam. Soha nem motivált a halál. ..., és ezeket a dolgokat sosem hoztam semmilyen összefüggésbe. Persze filozófálgatni és meditálgatni lehet és kell is. ..., de lehet sok minden egyebet is csinálni pl. ősszel és tavasszal télen és ...nyáron is.(((Zoli


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 09-11-2008 @ 08:29 pm)

Comment: Talán... ez is fontos valamiért. Ez a tapasztalás. Puszi: Andi


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 09-13-2008 @ 09:17 pm)

Comment: Hát...hát... Az unalom az emberből fakad...Lehet tenni ellene...Például írni...:))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds