Váci Mihály emlékére
Te BOLOND!
Mégis elmentél.
Elégtél saját lobogó tüzedben,
Te világ-összekötője,
Forradalom-futára,
kozmikus sebességgel
elszáguldtál az örök csillagok közé.
Szavad már a szférák zenéje,
Jövőt tanító szavad költővilágodból szól:
keményen, sürgetőn, parancsolón.
Szavaid nekünk szólnak.
Nekem.
Kiért kilincsek koptak,
Kivel, kiért naponta pörlekedtél,
Kiért naponta égett el belőled egy-egy sejtcsoport,
Nekem.
Egynek talán a holnap-bolondjai közül.
Te BOLOND!
Mégis elmentél.
Elégtél saját lobogó tüzedben,
Te világ-összekötője,
Forradalom-futára,
kozmikus sebességgel
elszáguldtál az örök csillagok közé. |