Korok távolán hatolt át
A szempárban rejlő vágy:
Eggyé lenni újra,
Midőn rám találsz.
 
Pályáján forduló üstököst
Vonzza így sugárzó Napja,
Hogy lágy melegével
Delét újra beragyogja.
 
Jege olvad, s új élet lobban ott.
A burkok mélyén rejlő szívben
Újrateremtve, mi egykor
Részekre osztatott.
 
Hosszan és újra meg újra
Remélte megpihenni
Anyjának ölében
A kicsi Horus,
 
De elszakíttattak ismét.
Pauza jött, s a hű csönd,
Abban visszhangzik a kórus,
Mint kora őszi pünkösd.
 
Mosolyodat álmodom,
S ringunk összebújva
Csónakban, s nem lát a part,
Az ég egyedül tanúja.
 
Ajkam szemedre zár,
Súgja: legyél boldog,
Párjanincs rózsám,
Gyönyörű Liliom.
 
 
2008.  június 14.