Az éjszaka puha léptű nő.
Holdangyalok vigyázzák az emberek sötét álmát.
Ujjbegyük csillog a bedeszkázott ablakok résein.
Némán őrködnek a katonai tábor felett, elsuhannak a vörös festékkel leöntött szobrok arca mellett, pillantásuk megcsillan a felszaggatott macskakövek élein.
Kitárják szárnyukat a halálos csendben lélegző szögesdróttal körülzárt terület fölött.
A fiatal holdtündér egy fa mellett áll. Szemében tükröződik az ég milliárdnyi fénye. Gyermekek hidegben reszkető gyertyafény szívecskéi ezek az összetört üvegcserepek között. Ez a világ a feketeség titokzatos éjszakája.
Könnyektől nehéz felhők alatt alszom. Egyedül vagyok. |