Karcsú vagy molett, teljesen mindegy. Kérges derekát Északról bársonyos, zöld moha fedi. Érezted már úgy, hogy figyelnek? Pedig csak fák között sétálsz az erdőben. Zavarba ejtő érzés. Nincs benne félelem, se más szörnyű. Csak érzed, hogy nem vagy egyedül. Száz és még annál is több éves fák. Némák, szólni nem tudnak. De ha átöleled, vagy leülsz a tövébe, valami átjárja tested, lelked. Ha fölnézel a lomb közé, ágai közt a zöld levelek, csodálatos sátrat alkotnak. Szétterülnek vagy égbe nyúlnak.
Fák, csodálatos fák. Születnek és meghalnak. Az erdőből besétálnak a szobádba, mert lett belőlük: ágy, polc, szék és játék. Szekrény és még ezernyi más dolog. De van úgy, hogy érintetlen szépségét, csak lakkréteg borítja. Része otthonodnak, életednek. Meghúzódnak a sarokban, mint egy díszítő elem. Vagy mint egy hintaszék. Órákat üldögélsz karjai közt hintázva, boldogan elábrándozva. Eszedbe jut egy gyermekkori emlék, amikor Nagyinál fára másztál, és cseresznyét ettél. Régen tovatűnt nyár. Fák, csodálatos fák. |