A vágyakozás és szenvedély mámorában, a testek egymásba fonódtak. A karok ölelkeztek, az ajkak csókolóztak. A forróság fényében, a képek megszépültek. Az ábránd, hátat fordított a valóságnak. A lélek begubódzott. A pillanat, még váratott magára, hogy szárnyát bontva, csak repüljön, repüljön a mindenség felé. Amikor a hűvösség átkarolta, testét lágyan betakarta, a lélek, hangtalan sóhajban szabadult börtönéből. Két könnycsepp, két gyöngyszem gurult a magány vállára. Nagyon fájt a fölismerés, hogy egyedül van a világban.