Nem az a halál a valódi,
Amit az orvos igazol.
Előbb hal meg az ember,
Maga sem tudja hol, mikor.

Azt érzi egyszer: a földön
Nem leli nyugtát, se helyét,
Fájdalmasan megszokott már,
Bármerre néz is szerteszét.

Úgy jár útján, mély közönnyel,
Akár az óramutató,
Teljesíti szürke sorsát,
Mint rózsa mellett a karó.

Lelke mindinkább nyugtalan,
Vergődik már csak idelent.
Nincs a földön hová szálljon,
Megkeresi a végtelent.

Ott tölti minden idejét,
Meghalt a föld számára már.
Ez a halál a valódi,
De e halál - nem is halál.