Sírva tekint le a földi ég,

Könnyét a mohó talaj felfogja...

A mezőn csönd s a városban is csak egy lámpa ég,

Szerény, hogy mi szívét nyomja elmondja.

Szívom a levegő minden illatát,

De nem kapom meg amire vágyom,

Vajon más a világ ideát?

A szél ereje áttör az ágon.

Fejem fölé száll a bárány lepedő,

Koporsófödélről pattan a szeg,

Ne csüggedj, vár rád az örök szemfedő,

De a szél zúg, sosem áll meg.