A hang
rekedt és
megnyugtató
nyári reggelen
a rezzenéstelen
néma vízű tó.
Ne lássak többé tavat
ne halljam a hangot
Nem hal meg ma senki
csendes harangok.
Vak leszek vagy süket
mindkettő, egyiksem.
nem volt rá tünet
nem kell a kezed sem.
A rímektől eltekintek
csak a tónus marad
ma rímek sem kellenek
ne legyenek szavak.
Unom.
Unlak.
Untalak.
A lelkemben tudtalak
sohasem láttalak
mindig vártalak.
Nem jöttél.
Ha jöttél,
leléptél.
S én kínomban
az égi lajtorján elindultam
és másztam-másztam
a Holdra vágytam
és úgy kívántam
hogy én ne én legyek
csak egy lehetetlent
vágyó gyerek.
Csak muzsikál, muzsikál
a tücsök, itt a nyár
a dallam, a tónus
a hang, a kórus
A zörej, az ideg
a meleg a hideg
mindent érzek
s erre vágyom
mert már
nem vagy
és ez az
én világom.