| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A Kis Rózsaszín és a Titokzatos Zsák Ideje:: 10-20-2008 @ 08:35 am |
|
|
|
|
- Lecsúszunk a szivárványon? - kérdezte váratlanul Tündérbogyó.
- Hát... Tulajdonképpen... Miért is ne! - pislogott ijedten a Kis Rózsaszín, és aggódni kezdett.
Mi lesz, ha eltűnik a színek között? Hiszen épp az előbb mondta Tündérbogyó, hogy milyen fontos, hogy minden szín más legyen.
Némán követte Tündérbogyót, és bár összeszorult a szíve a félelemtől, elhatározta, hogy bízik benne.
Mikor végre felértek a szivárvány tetejére, Tündérbogyó előre ült, a Kis Rózsaszín szorosan a háta mögé kúszott, és ahogy csak a torkán kifért, elkiáltotta magát:
- Indulhatunk!
Semmiképp nem szerette volna, hogy Tündérbogyó félni lássa.
A szivárvány ezerszínű esőcseppje megbabonázta a Kis Rózsaszínt, ahogy szélsebesen csúsztak lefelé.
Levegőt venni is elfelejtett ámulatában.
- Hiszen ez csodaszép! - lelkendezett önfeledten. - Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya! Az egész világ itt van a színeivel!
- Látod, felesleges volt félni! - szólt vidáman Tündérbogyó.
- Félni sosem felesleges! - duzzogott a Kis Rózsaszín. - A félelem nem kérdi, hogy akarod-e! A félem csak úgy van.
- Jól van, na! Nem akartalak megbántani - mentegetőzött Tündérbogyó.
- Akarni! Akarni! Mindig ez az akarás! Mintha lehetne akarni nem félni! Én nem akarhatok semmit, csak azt, hogy Kis Rózsaszín legyek. Még azt sem dönthetem el, hogy melyik színt szeretném magamnak. De ha nem akarok semmit, akkor én nem is vagyok! Akkor csak az a Valami van, aki helyettem akarja, hogy legyek!
Tündérbogyó látta, hogy a Kis Rózsaszínt nagyon felzaklatták a gondolatai.
- Mesélek neked valamit, ha egy kicsit csendben maradsz.
A Kis Rózsaszín olyan mozdulatot tett, mintha becipzározta volna a száját.
- Volt nekem egy Tündérhúgom, aki nem tudott repülni, mert szárnyak nélkül született. Még Tündérkeresztanyám sem tudott rajta segteni, mert a tündérek csak magukon segíthetnek, ha megnőnek. Szegény Tündérhúgom alig várta, hogy felnőjön. Mikor végre elmúlt 21 éves, Tündérkeresztanyám egy zsákot adott neki.
- Mi van ebben a zsákban? - kérdezte.
- Azt sajnos nem mondhatom meg, de ha elviszed a Tündérhegy lábához, akkor kinyithatod a zsákot. Addig azonban nem szabad még csak bele sem kukkantanod! Megértetted?
Tündérhúgom nem nagyon értette, de azért csak bólintott és útnak indult. Hét napon át vitte a zsákot, míg a Tündérhegy lábához nem ért. Minden nap nehezebb lett a zsák, és tündérhúgom ereje egyre csak fogyott. Időnként megállt pihenni, és azon gondolkodott, micsoda bolondság cipelni egy zsákot, amiről azt sem lehet tudni, mi van benne. De bízott Tündérkeresztanyámban, hogy jót akar neki. Így hát vitte a zsákot, és nem nézett bele, míg oda nem ért Tündérhegy lábához. Akkor aztán ki sem kellett bontania, mert a zsák magától kibomlott, és a két tündérszárny egyenesen Tündérhúgom hátára került. Mondhatom neked, én még olyan szép tündérszárnyakat nem láttam!
A Kis Rózsaszínnek tátva maradt a szája a csodálkozástól.
- Érted már, mi az akarat? - kérdezte Tündérbogyó.
- Vinni a zsákot? - töprengett magában a Kis Rózsaszín.
- Úgy ám! Vinni a zsákot, ami a miénk, akkor is, ha nem tudjuk mi van benne. És bízni abban, hogy aki adta, az jót akar nekünk.
A Kis Rózsaszín elpirult.
- Én csak azért csúsztam le a szivárványon, mert... -és itt elcsuklott a hangja.
- Mert bíztál bennem - mosolygott Tündérbogyó.
- Pedig féltem. Féltem, hogy eltűnök a színek között.
- Igazad volt abban, hogy sosem felesleges félni. Jó, hogy mégis lecsúsztál!
- Mert akartam - felelte a Kis Rózsaszín.
Közben megérkeztek a Nagy Szürke házához. A Kis Rózsaszín már egyáltalán nem félt semmitől, és már rég elfelejtette a bánatát is. Elbúcsúzott Tündérbogyótól, és mikor egyedül maradt, azon gondolkodott, vajon miért olyan jó, mikor végre megért valamit a világból. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-20-2008 @ 08:35 am
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 10-20-2008 @ 09:45 am)
Comment: "Az élet homályban telik el, kimondatlan szavak, mozdulatok, melyeket idejében elvetélünk, hallgatás és félelem, ennyi az élet, az igazi." ( Márai Sándor) ... Ági a Kisrózsaszínt tényleg ki kellene adni könyv alakban is, kérlek tedd meg!
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 10-20-2008 @ 10:41 am)
Comment: A hit és a bizalom kérdése mindig nehéz. Vajon feltétel nélkül bízni, mekkora csapdát rejt az ember életében. Amíg nem csalódtunk, addig biztos könnyebb az a zsák, de ha már párszor cipeltük hiába, akkor nem egyszerű ez a kérdés. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, míg olvastam mesédet, mely inkább bölcsesség kategória...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 10-20-2008 @ 11:13 am)
Comment: Lám-lám, a bölcsességet nem csak a szikár racionalizmus, hanem a szépség oldaláról is meg lehet közelíteni. Gratulálok Vadalma! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 10-20-2008 @ 12:20 pm)
Comment: Feltétel nélkül megbízni valakiben nagy dolog... és néha nem könnyű. Főleg, ha már csalódott az ember...Ezután komoly erőfeszítéssel, de talán újra képes rá!:) Örülök a kis rótsaszínnek!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 10-20-2008 @ 06:56 pm)
Comment: Szemillám! Úgy érzem magam, mint Karácsonykor... Emlékszel? Persze, hogy...(Papírhullás volt). |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 10-21-2008 @ 03:28 pm)
Comment: Hallottam a hangodat a fejemben miközben olvastam. Jó volt és megnyugtatott. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
