Erdős Olga: Zorba táncra hív
Még csak elképzelem, milyen lehet, ha hagyom mint egy futó érzelem: a mazsolabor az ajkamon.
Nálad élesebbek a színek, vakít a fehér és a kék. Itt szélmalmok a szívek, és a tengerben elveszik az ég.
Kúsznak fel a domboldalon, a zsalugáteres házak. Kereszt feszül a kupolákon, én a mólónál várlak.
Ismerős lesz a kikötő este, a tavernák fénye a vízen. A poros, szűk utcák teste, vérpiros virággal üzen.
A part bárkákat himbál, az éjszaka magába szív. Minden új szerelmet kínál, és Zorba táncra hív.
A fárosz fénye nem integet a vénnek, ki szamáron bandukol. Mikor dereng a sok sziget, a harang csak értünk szól.
Csakis ilyen lehet, érzem, az első találkozás veled. Hellén ősök arcát nézem, és múlt-életből emlék ered.
(2004-08-10)
|