Az ország főterén tüntetők kik hallják a beszédet, miért csak néha kérdik a létet a nemzeti színt most felvevők?
Egy tömény húgyszag száll fel a buszra, éjszaka van, így érthető, Hazámnál voltam, s légzésem orra ingerli zsúfolt fejtetőm. Az, ki felelősségre lomha, és igazabb kincset elvető: egyre több hajléktalannak az utca tetőtől talpig szemfedő.
Az, ki nemzetét nem szolgálja, s engem csürhe névvel kontrollál – Hazám, ő nem kell! – én kirekesztem saját országom fővárosán!
Ahogy látom a rohamkéket, elbarikádozza lelkemet, és lehet, hogy elterül testem, mely magyar névvel illetetett.
|