- Rita! Gyere már, az istenért, ha lekéssük az előadást, én megnyúzlak!
Természetesen Jojo ordibált velem. Már megint elaludtam. Talán nem kéne annyit éjszakáznom, de olyan jól fizet...
- Megyek mááár!- ordibáltam ki. Egy gyors mosdás, felkapok egy farmert, pólót, pulcsit, magamhoz veszem a táskámat, kirobogok az előszobába.
- Kávét, vagy valamit? Mert én iszok, különben elalszok.
- Jó, egy kávé, de akkor 120-al fogunk menni!!
- Rajtam nem múlik, tudhatnád!- mosolyogtam. Amióta saját lakásom van, kb. azóta vagyok képes újra kocsit vezetni, és jól ki is használom!:) Imádok gyorsan vezetni, Jojo nem nagyon bánja, inkább a többi vezetőtől félt...
- Na, menjünk! - mondta, miután megittuk a kávét. Az előadásra épphogy odaértünk, de jó helyen tudtunk ülni. A mai téma a családon belüli erőszak volt. Csíptetős jegyzettartóval a kezemben ültem, végig figyeltem az előadóra és, amikor tudtam, én is hozzászóltam. Nagyon tetszett, bár kényes téma ez... Szerencsémre nem történt velem sosem hasonló, de együtt érzek azokkal, akikkel igen. Ezek az előadások amúgy részben terápiák is, mindig van néhány ember, akik saját élményeiket mesélik el. Sokat lehet ám tanulni belőle.
Előadás után beültünk a Mekibe.
- Nem tudom, miért mindig ide jövünk - csóváltam a fejemet.
- Mintha félteni kéne az alakodat drága! - mosolygott Jojo.
- Nem azért, de baromi jó kis pszichológus vagy, egészséges étrend nuku!
- Hé, ne szólj bele, hogy mit eszek! Amúgy meg sok jó pasi flangál erre...
- Ja, hogy pasilesőben vagyunk itt? Szóljál, és itt hagylak...
- Ne marháskodj már! Rád is rád férne már, hogy újra randizz!
- Rááám? Meg vagy veszve? Hiányzik is nekem egy pasi, váá, inkább ne is emlegesd!
- Így sosem fogod végleg elfejteni Attit!
- Ki mondta, hogy végleg el akarom őt felejteni???
- Tovább kell lépned, különben felemészt ez az egész!
- Ezt úgy mondod, mintha nem emésztett volna fel... Hidd el, jobb ez így nekem. Amúgy is, hogy kezdhetnék úgy komoly kapcsolatba, hogy sosem lehet már gyerekem?
- Létezik örökbefogadás...
- Az nem olyan... Ne is feszegessük tovább a témát! Fölösleges.
- Jó, rendben. Ahogy gondolod. Attól én még pasizhatok! - és szemérmetlenül rávigyorgott az egyik srácra a szomszéd asztalnál...

Jojo már csak ilyen. Szeret pasizni. Engem is próbál belevonni, de sosem sikerül neki.
Az elején ugyebár csak pszichológusom volt, aztán mikor jobban voltam, elkezdtünk együtt szórakozni járni, majd előadásokra... Lelkileg nagyon sokat segített. Karinak ugyanis meg volt a saját baja... Mostanában pedig még inkább megvan... Este elmentünk vacsizni.

- Jaj, ma is elaludtam, képzeld! Én már nem változok! - mondtam.
- Hát, el is hiszem... - somolygott Kari.
- Veled mi van drága!
- Megvagyok... De Ádi... Azt hiszem, végleg vége.
- De miért? Én ezt nem értem.
- Valahogy már nem értjük meg egymást. Egyre inkább Atti mellé áll. Velem alig foglalkozik, hetente egyszer, ha látom... Akkor is csak veszekszünk. Már nem látom értelmét, hogy együtt legyünk. A hétvégén lesz a búcsúkoncertjük. Ott akarom neki elmondani. Velem jössz?
- Ez csak természetes.
- De ott lesz...
- Tisztában vagyok vele. De már nem érdekel. Elhívom Jojót is...
- Oké, ahogy gondolod...