A tárgyalás napját kitűzték. Óriási meglepetésünkre, az ex-PSB-s fiúk is megjelentek a bíróságon, és Zsolti mögé ültek le. Ott volt Sárkány, Kriszta és a többi táncos is... Kari gyűlölettől izzó szemmel nézte őket. Én is csak nehezen fogtam vissza magamat, hogy ne álljak fel behúzni egyet mindegyiküknek, főleg Attinak.
Végig nagy önuralomra volt szükségem... A fiúk úgy ajnározták Zsoltit, élen Attival és Ádival, hogy azt hittem, lavórt kell hoznom... Aztán jött Jucus.
- Esküszik, hogy csak az igazat, és csakis az igazat vallja a bíróság színe előtt?
- Esküszöm.
- Elárulja nekünk, miért hagyta ott a Magic Production-t? - kérdezte az ügyvédem. A cég neve volt ez amúgy.
- Zsolt elárulta Ritát és Karit. Engem is átvert.
- Mégis, hogyan?
- Az volt a dolgom, hogy menedzseljem a lányokat és koreográfiát készítsek a dalaikhoz. Közben csupán koreográfusi fizetést kaptam, mást nem. És én sem tudtam róla, hogy saját nevén fogja megjelentetni a lemezt.
Ezután Zsolti ügyvédje következett.
- Állításait alá tudja támasztani?
- Igen, természetesen. - elővette a szerződését. - Itt az áll, hogy koreográfus, ennyi fizetésért. Közben viszont én szerveztem a lányok fotózását és minden mást is.
Próbált még belekötni a mi szerződésünkbe is, persze sikertelenül. Látszott rajta, hogy nem erre számított és Zsolti őt is átverte. Később én következtem a tanúk padján.
- A dal szövegét együtt írtuk Karival. A szerződéshez is én ragaszkodtam. Benne van, hogy mi vagyunk a dalszerzők. Sőt, itt feltüntettük azt is, hogy koreográfus ÉS menedzser: Jucus.
A végén Rafi és Tomi egyszerre álltak fel.
- Mi nem állunk ki Zsolt mellett. Többször előfordult a PSB fennállása idején, hogy a mi dalainkat sajátjaként tüntette fel. - mondta Rafi, majd iratokat nyújtott át a bírónőnek. Állunk a földig esett.
- A bíróság ítélethozatalra visszavonul!
Erre felpattantunk, Rafiék egyből odajöttek hozzánk.
- Végre megkapja, ami jár neki! - mondta dühösen Tomi.
- Nem hittem volna... - nyögtem ki.
- Gondoltad, hogy mi sosem csináltunk semmit?
- Hát... ja, valahogy úgy! - bólogattam.
- Tévedtél. - nézett a szemembe Rafi. Ekkor visszajött a bírónő.
- A bíróság ítélete szerint Zsolt bűnös az ellene felhozott vádakban! Szerződésszegésért és mások nevével való visszaélés miatt pénzbírságot állapítok meg, valamint 30 nap közmunkára ítélem! A másik ügyben egy későbbi időpontban lesz tárgyalás! - utalt Rafiék esetére. Sikítva ugrottunk fel, egymás nyakába borultunk Karival. Jojó fülig érő szájjal jött felénk. Bár tudtuk, hogy igazunk van, féltünk Zsolti nagy befolyásától. Kár volt. Sokat vesztett, mi még többet nyertünk!
Persze, jó érzés volt kicsit beletiporni Zsolti lelkébe, lehúzni őt a mélybe... De nem volt bennünk káröröm és más gonosz érzések. Inkább léptünk tovább. Készültünk az első klipforgatásunkra.
Ami persze nem ment zökkenőmentesen. Kitaláltuk, hogy külső és belső jeleneteket is veszünk fel.
De a stúdió, ahol forgatni akartunk, már foglalt volt. Kik forgattak ott? Két idióta. Sosem volt velük bajom. De most felment bennem a pumpa. Három napig akartak forgatni egy átkozott jelenetet!
És egy fél napot nem voltak hajlandóak nekünk adni. Mikor éppen tomboltam a dühtől a stúdió előcsarnokában, arra jött az egyik tag.
- Neked mi bajod? - nézett rám furán Tibi.
- Veled van bajom! - estem neki, amikor leesett, hogy kicsoda. - Vagy a menedzsereddel, vagy ördög tudja kivel! Aki kitalálta, hogy nem forgathatunk itt!
- Forgatni? Miért, kik vagytok?
- Mi vagyunk a Crazy.
- Sosem hallottam rólatok. - és újra rám nézett, majd egyenesen végignézett rajtunk, mustrált, mint teheneket a vásáron. Azt hittem, felképelem. Kari közben halál vörös fejjel állt. Csakhogy nem az idegességtől... Totál zavarba jött Tibi nézésétől.
- És soha nem is fogsz, ha nem hagyjátok, hogy leforgassuk a klipünket! - vágtam vissza. Kari egyik lábáról a másikra állt. Megjelent Joci is.
- Mi a hézag? - és ő is végignézett rajtunk.
- Ők itt valami Lazy és klipet akarnak itt forgatni.
- CRAZY! És ne nézzetek így, mert Kari mindjárt elolvad! - mondtam, mire Joci és Tibi egyszerre kezdtek el röhögni. Kari még vörösebb lett, már szinte a föld felett lebegett... Én meg nem láttam a méregtől.
- Ebből elég! Keresünk másik helyet, pöcsfejűekkel nem tárgyalok! - és már indultam volna...
- Nem is ismersz minket!
- Ó, dehogynem! Otthagytad Lindácskát, most Laurával nyomulsz és azt hiszed te vagy a világ közepe! Jocika meg a pincsikutyád! - ordibáltam magamból kikelve.
- Nem unod még, hogy itt durrogsz? Megkapjátok a stúdiót, lemondtuk a forgatást. Hirtelen el kell utaznunk.
- Azt hiszed, érdekel? Én elhúztam. Kari? - csajszikám még mindig csak bambult előre. Megragadtam a karját, majd betuszkoltam a kocsiba. Csak akkor tért magához.
- Te mi az úristent csinálsz? - lesett rám.
- Elhúzok végre a bélbe. Idegesítettek.
- És hol fogunk forgatni?
- Mit tudom én? Nem érdekel.
Másnapra félig lehiggadtam. Felhívtam a stúdiót, hogy ma forgatunk. Tibiék igazat mondtak, tényleg elutaztak. Nekem úgy tűnt, Kari kicsit sajnálja.
Amúgy a klipben szerepelt Jojó is. Pszichológust játszott, milyen testhezálló, mi?:) Egy pasi is szerepelt benne, aki eljátszotta, hogy egyszerre kavar velem meg Karival is, aztán egyszerre dobjuk, és emiatt jár kezelésekre... Kész voltunk vele két nap alatt. Ezután jöhetett a vágás, stb.
Később egy hétvégi fellépésre készültünk.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha Tibi és Joci hazajönnek, én bocsánatot kérek. Nem ők tehettek az egészről.
- Mégis ott bunkóztak.
- Ez mondjuk igaz.
- Hétvégén ők is fellépnek. Ha pitizni akarsz, akkor tessék. Én nem fogok.
- Jól van na... Jojónak elmesélted?
- Jah. Szerinte kicsit felhúztam magam... Túlságosan is.
- Egyet kell értenem. Én bocsánatot kérek.
- Tedd azt.
És persze, amilyen baromi mázlista vagyok, elsőként őket kellett meglátnunk a koncert előtt.
- Jééé, az ideges kislány! - vigyorgott Tibi.
- Jéé, a pöcsfejek! - vágtam vissza fintorogva.
- Úgy látom nem sikerült faragni a modorodon.
- Jah, így születtem. - mondtam. Közben Kari hápogott, próbált megszólalni, de nem nagyon ment neki.
- Úgy látom, a barátnőd megint készül elájulni.
- Majd akkor elkapod. - pont ekkorra ért oda egy szöszi csaj.
- Helló. - és végignézett rajtunk.
- Mi ez, valami taplófalvi szokás? - vágtam oda.
- Micsoda? - csodálkozott a csaj.
- Ez a mustrálgatás. A barátod is pont ezt csinálja a társával együtt.
- Ahha. Szóval tudod, ki vagyok?
- Hogyne. Laura, Tibcsike izéje...
- IZÉJE??? - meredt rám Laura.
- Barátnője, vagy mi a szösz.
- Rita szerint nőfaló vagyok. - világosította fel őt Tibi.
- Ohh, tudod a nevem? - gúnyolódtam.
- Nah, ti jöttök, nem? - szólt bele unottan Joci. És tényleg, mi következtünk.
Amikor lejöttünk a színpadról, hirtelen engem is az ájulás kezdett környékezni... De koránt sem Jociék miatt...
|
