Üvöltés

bizonytalanság
az élet értelme
ezt suttogják a bölcsek
hiszik az ostobák
vonulnak az életen
bújnak a kalandtól
leselkednek a halálra
félnek a holnaptól
szeretni kellene
hinni
valamit adni
változtatni a dolgok
menetén
függetlenül attól
hogy az egész
menthetetlenül
eltűnik az idő
karjaiban
martaléka vagy
saját magadnak
annak ami vagy
ami szeretnél
s ami sohasem leszel
nevetséges mennyire
tőled függ minden
hogy félre vagy lökve
szétválasztva
aggyal megáldva
züllött állatra
hasonlítva
bújsz meg
maszkod mögé
alakítasz mint egy
nagy
s mélyen hiszed
valami vagy
hát igen
hiszel
a másikban
a csillagokban
a reggelekben
hiszel apró kis
tévedéseidben
hogy van értelem
hogy teremtve vagy
valamilyen rejtett
céllal
pedig véletlen
elhiheted puszta
véletlen vagy
gének hordozója
jelentéktelen
bábú szerep nélkül
éned rabja
s az egyéniség
öl
maga a méreg
amióta ráébredtél kérdéseidre
ráébredtél magányodra
melyet senki sem old fel
mely nem vezet
sehova
nem öl meg a méreg
nem öl meg a puszta léted
senki sem tudja
mi old fel
mi őröl
tesz feleslegessé
miért bomlik szét
válik porrá a test
nem ne ringasd magad
az Isten gondolatával
hogy lejön közénk
s minden holt feltámad
mesék ezek
mesék melyekkel
fejedet tömik
s elhihetik veled
hogy örök vagy
hogy a halál után
élet vár rád
hogy ismétlődsz
s nincs véged
mesék
melyekben nem lehet hinni
s ekkor mi értelme
van az egésznek
hogy élsz teszel ide-oda
gondolsz ezt vagy azt
hiszel ebben vagy abban
ha elnyel
menthetetlenül
elnyel az éjszaka
s nem marad semmi sem
felőled
semmi jel belőled
szomorú véghetetlenül
szomorú a szív
amikor látja hogy
margina
hogy a lényeg mellékes
tüneménye
nincs szó
nincs többé semmi sem
csak sötétség
örök sötétség
mely elborította
az egyedülit amiben
hinni lehetett
szív dobogását
űr lüktetését
az élet szellem
megfoghatatlan
nem elem
semmi a kézben
s mégis az
egyedüli ami
marad
csonk meztelen test
csak
még
s az ég elnyeli
a felismerést
csodálatot
hátborzongató
üvöltést...