| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Ne kelljen mást érintenem Ideje:: 11-05-2008 @ 06:33 pm |
|
|
|
|
| Olyan kusza lett most minden. Talán megijedt szívem a korlátokon fagyosan csillogó szögesdrót fényétől. Már késő a kezdet ésszerűségén gondolkozni, ha átmászni próbálunk, félő hogy a tüske beleszab a puha húsba, s a reménytelenség oltárára fog száradni minden kis értetlen csepp, a meghallgattatás esélye nélkül. Tartok tőle, hogy te is tartasz tőle, félreértjük a másikat, pedig hallgatunk, félünk szólni, mert naivan azt hisszük, a csend a legegyértelműbb dolog. Ó milyen tévhit, mert ’bár a kimondott szónak ezer jelentése van, a hallgatag ajkak a kapaszkodás nélkül, kavargó örvénybe vetnek, s az ide-oda pattogó képzelet, gyanakvás, kifordít mindent. Ugye emlékszel a macskaköves útra, ugye emlékszel, hogy csak te tudod, ki van az álarc alatt, ugye nem felejted el, hogy a lampionokkal sűrűn teleszórt égbolt alatt, csak te beszéled nyelvemet, csak benned bízok, csak hozzád szólok a saját hangomon. Én maradni akarok veled. Én nem akarok visszamenni közéjük. Megtaláltuk a világ legédesebb magvát, csak még nem tudjuk, hogy bontsuk fel, s minél erősebbet koppantunk rá, az annál konokabbul tart ellent és igen, tudom, ez néha nagyon fáj, néha úgy tűnik egy fényesre csiszolt kavicsot próbálunk feltörni. Andalítóan hat ez a furcsa zsongás, s nagyon sok dolog van amit én sem tudok feldolgozni, megérteni, de nem is akarok a függöny mögé lesni, hogy vajon hogyan is működik a csoda, vajon tényleg elférnek-e a galambok a fekete lakk cilinderben, s hogy hova repülnek, mikor lehúzzák róluk a leplet. Én csak teszem amit diktál a zene, hagyom, hogy kimarja az érfalakat ebben az üres és értelmetlen porhüvelyben, amit csak így tudunk élettel tölteni. A cél csupán egy pont, amit ha elérünk, másik után nézünk, de az út, amit végigbotladozunk, az maga az élet. Karolj belém, szorosan foglak, húzódjunk az árkádok alá, s maradj velem még itt a lampionos égbolt alatt, itt a lecsukott szemhéjam mögött, itt a kinyújtott karom, az utolsó ujjpercek végén, hogy ne kelljen mást érintenem.
-fegyvernekylevente
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-05-2008 @ 06:33 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 11-07-2008 @ 02:48 am)
Comment: Nagyon szép, mint mindig!...Gratulálok!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 11-07-2008 @ 07:38 am)
Comment: Elkapott az írásod,....nagyon jó! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 11-07-2008 @ 10:09 am)
Comment: Van min merengeni most. Köszönöm. Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ianseven (Ideje: 11-07-2008 @ 07:28 pm)
Comment: köszönöm, szépen az időt:) |
|
|
|
|
|
