Halál ideges voltam. Nem hiszem el. Mint egy kisiskolás, aki első napját tölti a suliban. Komolyan. Fel-alá járkáltam. Rágyújtottam, de el is nyomtam nyomban a cigit. Nem kéne pöfékelnem éneklés előtt. Igen, eljött a nap. Feléneklem Attival A DAL-t. Elájulok mindjárt... Kész voltam teljesen. Közben Kari és Juc csak ültek, egymásra vigyorogtak, mikor nem néztem rájuk. Jojo fél órája próbál nyugtatni. Tök vicces. Ahogy mászkálok, ő jön mögöttem, és kb. olyan, mint egy ápolónő, aki megpróbálja a nyugtalan beteget beinjekciózni. De tű azért nem volt nála. Atti késett. Már miért is ne? Valami húúú, de nagy sztárnak hiszi itt magát!! Fel tudtam volna robbanni :@!
- Mit hisz ez? Hogy majd egész nap itt fogok rá várni?
- Fellépésük van, biztos sokan kérnek autogrammot. Vagy dugóba kerültek. - védte őket Kari.
- Na, persze - forgattam a szemem. Leültem, de egyből fel is pattantam. - Akkor is! Legalább felvehetné a telefont, hogy vazze, kések! Ez nem így működik ám! Majd rájön ő is!
- Nyugi már! - ripakodott rám már emelt hangnemben Jojo és lehúzott az egyik székre. - Nyugszik a beteg! Nem, nincs cigi! - mondta, amikor nyúltam volna a táskámba. - Elég volt. Rosszabb vagy, mint egy gyerek.
- Én vagyok a rossz? Itt voltam időben.
- Nem volt nehéz. Reggel óta bent vagy. - válaszolta nyugodtan Kari. Jucus végül megmentette a helyzetet.
- Menjünk le a próbaterembe. Az egyik koreográfia még nem megy olyan jól, gyakoroljatok.
Már ugrottam is. A tánc! Majd az segít! Elkezdtünk próbálni, és majdnem elájultak Jucusék, mert minden ment elsőre. Nem vétettünk lépést, egyszerre mozogtunk, pörgött minden. Én pedig egyre csak mosolyogtam, és énekeltem, nem érdekelt már semmi... S akkor az ajtóban megjelent Atti feje. Végeztünk a tánccal.
- Ez elképesztő volt! - lelkendezett Jucus. - Én minden fellépés előtt felidegesítelek, ha attól így teljesítesz!
- Miért, ideges voltál Rita? - nézett rám Atti.
- Nem, basszus! Mennyit is késtél? - kezdtem megint felhúzni magamat. Jucus és Jojo egyszerre néztek Attira, meg tudták volna ölni.
- Bocs, de dugó volt, és...
- Ördögöt érdekli! - vágtam közbe. - Lezuhanyzok, addig énekelj be. - mondtam, majd felkaptam a törölközőmet. Langyos vízet engedtem magamra, és igyekeztem tiszta fejjel gondolkozni. Közben dúdorásztam. Jót tett a tánc. De Atti jelenléte nem. Lehet, hogy hülye ötlet volt őt felkérni? De nem tudtam jobbat. A szívem a torkomban dobogott, amikor beléptem a stúdióban a mikrofon elé. Ránéztem a szövegre. Kívülről tudtam. Jucus intett, majd indítottunk...
Rita:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég, ma minden összeáll
És egymásra talál!
Attila:
Hisz annyi minden történt,
De hogyan kezdjem én,
Mert elkísér a múlt, oly makacsul
Hogy alig van remény!
Rita:
Egy szót se szól, s nem értem
Hogy meddig és mit vár
Hogy m'ért nem lép a színre õ
Aki a szívemre talált!
Együtt:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég ma minden összeáll
És egymásra talál!
Érzed már a szív szavát
A közeledben jár
A nagy õ az éjen oson át
És elõtted áll!
Persze, nem ment minden elsőre. Hol én léptem be túl későn, vagy hamar, hol Atti. Majdnem estig bent voltunk a stúdióban. Már forrt az agyvízem. Aztán benéztek Tibiék.
- Eszméletlen jók együtt! - mondta, ahogy hallgatott minket. Joci csak bólogatott.
- Az átírás Rita ötlete volt. A szöveg végét ő költötte. Mintha csak róluk szólna. - mesélte Kari.
- Ne álmodozz! Elég sok időmbe telt, hogy kiverjem Rita fejéből a srácot! - vágta rá Jojo.
- És szerinted sikerült kiverni? - nézett rá sejtelmesen Kari. Jojo azt akarta mondani, hogy igen, de valamiért nem jött a szó a szájára. Inkább elfordult és nézett illetve hallgatott minket.
- Ez már jó volt, nem? - kérdeztem. Bólogattak. Letettem a fejhallgatót és már mentem is ki. - Nah, tegyük el magunkat holnapra. - mondtam, majd Atti felé nyújtottam a kezemet. - Köszi. Jó voltál. - kezet fogtunk, majd Karival és Jojóval elindultunk haza. Atti még sokáig nézett utánunk. Tibi a vállára tette a kezét, amikor az ablakból nézte, ahogy távolodunk.
- Nem érdemes. - csak ennyit mondott. Majd elindultak ők is haza. |
