Vétkeztél, te gyarló, te elfajzott ember:
Megtetted azt, amit senki nem mer.
Megölted szerelmed, elpusztítottad anyád,
s nincs már senki, aki vigyázna reád.

Szerettél te régen, boldog is voltál akkor,
mára csak egy roncs maradtál, aki már csak rombol.
Eltörölsz mindent, ami utadban áll,
- s nyomodban egy galamb száll. -

Bűnödben nincs semmi jogtalan,
nem súlytod, ki hontalan,
csak azt kínzod, ki szabadnak született,
csak azt bántod, aki rossz magot ültetett.

Igazságosztó is lehetnél,
törvényeket is tehetnél,
de te törvénytelen vagy és rejtett,
s jutalmad már rég átvehetted;
hiszen itt ülhetsz, pusztíthatod az eget s a földet is.
- Számodra te gyilkos, nagyobb öröm nincs!

Bűntetsz miközben magad is bűnbe esel,
hiszen te is más kárára eszel,
s másért soha semmit sem teszel.
Azt hiszed, te vagy a megváltó,
te vagy a jó, az utánozhatatlan varázsló,
aki örök és büszke ...