Béka fiúk, béka lányok
ugrándoznak, kvak, kvak,
vízcsepp cseppen, zöld test csobban
hullámok mulatnak.
Víz, víz, kicsi víz,
de ha megnő
tova visz.

Lepkét várnak ők ebédre
finom csemegének,
repkedni ők úgysem tudnak,
csak vízparton élnek.
Víz, víz, kicsi víz
de ha megnő
tova visz.

Szitakötő szita szárnyát
édesanyja szőtte,
gondolkodott milyen legyen:
piros-e vagy zöldje.
Víz, víz kicsi víz
de ha megnő
tova visz.

Gyenge szárnyát rebegteti,
csitulnak a békák,
nagy szemüket meresztgetik,
hátha jobban látnák.
Víz, víz, kicsi víz
de ha megnő
tova visz.

Mert a madár riogató
félelmetes árnyék,
elmenekül minden béka,
ebéddé ne váljék.
Víz, víz, kicsi víz,
de ha megnő
tova visz.

Pittyen-pöttyen kis esőcsepp,
leszédült az égből,
kis társai mind követnék,
szakadjon a felhő.
Víz, víz, kicsi víz,
de ha megnő
tova visz.

Eső esik és a szél fúj,
elcsitul a tópart,
csak a békák bugyogtatnak
egy-két vízi sóhajt.
Víz, de nagy víz!
 Kőbéka a
tavi dísz.