Sárga búzatábla ringatózva szépen, elhajlik a lenyhe júliusi szélben.
Benne pásztorlegény kergeti a lánykát, ringatja a szél a sárga búzatáblát.
Elkapva a lányt ölelésre vonják, két karja Miklósnak -mert, hogy így hívják.-
A lány sem álla ellent a forró ölelésben, meghajlik az szépen mint búza a szélben.
A Nap is szemérmesen szemét eltakarja, mikor a legény, a leányt forrón megcsókolja.
Megvetve az ágy, a sárga búzavetés, készülődik benne gyönyörű temetés.
De hirtelen a táj tele lesz felhővel, jő a lánynak apja szörnyű szekercével.
Vihar borul hirtelen az alföldi tájra, megtörik a szélben, a sárga búzatábla.
Lány marad a leány, asszony később lesz majd, felhő mögül nézi a Nap, e szörnyű vihart.
|