Két hét telt el Misi temetése óta, de még mindig élénken élt bennem az egész. Lassított felvételként vetítette le előttem minden nap az agyam. Láttam magam előtt az özvegyét, kislányát, aki még fel sem fogta, hogy félárvaként fog felnőni. Misi bátyját, ahogy megmutatja a szobát, a mappát... Naponta nézegettem azt is. Már a legelső cikkeinknél jártam. Ahogyan indultunk, amikor még alig hallottak rólunk. És ekkor találtam egy papírt, rajta Misi írásával. Olyan volt, mintha valamiféle naplórészlet volna, de se dátum, se megszólítás nem volt...
"Mindig tudtam, hogy sikeres lesz. Az egyetlen lány, akit örökké szeretni fogok. Mindig azt hittem, hogy ő lesz végül majd a feleségem. Most immáron családos férfiként elvesztettem az összes reményt, hogy ez valaha bekövetkezik. Imádom a feleségemet, és a lányomat, de valami mindig hiányozni fog. Pontosabban, valaki. Akivel teljes lenne az életem. Ezt az űrt próbálom most pótolni ezzel a mappával. Talán valamikor majd megmutatom neki, rájön, hogy mit is érzek iránta, és majd bevallja, hogy ő is, s milyen régen vágyott már erre... Addig is, élek tovább. Érte!"
Összeszorult a szívem, ahogy végig olvastam. Egyrészt, mert tudtam, mit érezne a felesége, ha ezt olvasná. Másrészt azért, mert én sosem tudtam másként gondolni Misire, mint egy jó barátra, egy fivérre... Sosem tudtam, hogy ennél sokkal többet jelentettem neki. Azt viszont most eldöntöttem, hogy ez a levél soha senki kezébe nem kerülhet! Épp elég fájdalmat élt át a családja! Nem akarom tetézni ezzel. Elzártam a levelet az íróasztalom titkos fiókjába, majd elindultam a táncpróbára.
- Hééééééé! Rita, mintha itt sem lennél! - kiabált velem Kari. Jucus is csak ingatta a fejét. - Folyamatosan elvéted a lépéseket és később lépsz be az éneknél! Mi van veled? Még mindig Misi?
- Ma végeztem a mappával, amit ő kezdett el. Kicsit előhozta belőlem a dolgokat... - válaszoltam, bár ugye nem ez volt a teljes igazság.
- Oké, akkor majd holnap folytatjuk, mert ez így nem lesz jó. - jelentette ki Jucus. Fáradtan vonszoltam be magamat a zuhanyzóba. Közben úgy éreztem, hogy a lelkem majd szét robban. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Felhívtam Jojot, hogy jöjjön át hozzám, amint tud.
- Itt is vagyok - lépett be kb. fél óra múlva. Rám nézett, majd mondtam, hogy üljünk le.
- Halál sápadt vagy. Mi történt? - kérdezte. Én csak átnyújtottam neki Misi "levelét", és visszaültem. Csendben vártam, míg végigolvassa.
- És most mit akarsz tenni?
- Nem akarom világgá kürtölni, az biztos. De képtelen vagyok megsemmisíteni. Mintha azt várnám, hogy ezt valahol valaki majd elolvassa és... nem tudom. Ez egy rész Misiből. Ő maga is azért írta, hogy egyszer megtudjam, mit érzett. Kegyetlennek érezném, ha most elégetném...
- Megértelek Rita. De ezt... sokáig nem lehet eltitkolni.
- Most képtelen vagyok mást tenni, mint, hogy elrejtsem mindenki elől.
- Oké. Ebben megegyezhetünk. Ne is beszélj másnak erről. Elteszed, és majd, ha itt lesz az ideje, elő fog kerülni.
Jojo ugyan kicsit megnyugtatott, de én is tudtam, hogy ez egy olyan titok, amit sokáig nem lehet elrejteni. Egyszer ki fog pattanni. Addig viszont hátra van jó pár minden. Az élet megy tovább, ezt mutatja az is, hogy végre kijutottunk Hamburgba, és sikerült elkezdeni a tárgyalásokat egy esetleges német lemez kiadásával kapcsolatban. Angliában már megjelent a Farewell song, és az amerikai kudarc után nagy meglepetésként ért minket, hogy a dal a slágerlisták dobogóját kezdte ostromolni. Úgy tűnik, az angolok jobban szeretik az érzelmes dalokat!:) De mivel nem csak ez az egy nótánk volt, már a következő klipen gondolkoztunk. A lemezről a második kedvencünk, a Gondolj rám következett.
Refrén:
Gondolj rám, ha a tenger moraját hallod,
Gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az arcképem,
De légy boldog nélkülem!
1.
Sétálok a parton,
képed a kezemben tartom.
Emlékek juttatják eszembe, hogy jó volt veled!
Azt hiszem, hiányozni fogsz nekem,
De emléked mindig velem lesz!
A mi szerelmünk úgy tűnik, elmúlt,
Nem jut már eszünkbe a múlt.
A szép dolgok hiányozni fognak,
De most már végleg elhagylak.
Refrén
2.
A szíved bocsánata eljut hozzám,
Hidd el,
nem hiányzol már!
Tudom, én sem neked,
Elment mellettünk a nagy szerelem!
Azért gondolj rám,
ha a tenger moraját hallod,
És gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az én emlékem,
S ne felejts el engem sohasem!
Refrén
Persze, megírtuk a szöveget angolul is. Bár nem lett olyan jó, mint a Búcsúdal, de valamivel pörgősebb volt, ici-pici r'n'b-s beütéssel. Gondoltuk, bepróbálkozunk ezzel is Amerikában, hátha. Miért kéne feladnunk, nem igaz?:)
Give a thought to me
Refrain:
Give a thought to me if you hear the murmur of the sea,
Give a thought to me if your heart is sorrowful.
Let me have the portrait always with you,
But be happy without me!
1.
I'm walking on the coast,
your picture I've hold of it.
Memories make that he was good with you occur to me!
I believe it, you set about missing for me,
But you will have a memory with me always!
Our love is disappearing in that manner, past,
The past does not occur to us already.
The beautiful things will be missing,
But I give you up finally already now.
Refrain
2.
The apology of your heart gets to me,
Believe it,
you are not missing already!
I know it, I for you,
The big love went past us!
Give a thought to me because of that,
if you hear the murmur of the sea,
And give a thought to me if your heart is sorrowful!
Let my memory be always with you,
And do never forget me!
Refrain
És mivel sikerült megegyezni a németekkel, elkészült a Búcsúdal német verziója, vagyis a Verabschiedung is!:)
1)Wir träumten über eine Liebe, einen Kontakt, Frieden von Kindern,
glaubten Wir an die Tatsache, dass alles ewig dauert, träumten wir über den endlosen!
Aber die Träume enden einmal, wir wachen auf,
Und wartete jemand anderer, nur die Wirklichkeit, unser Schicksal nicht!
Wir träumten zurück lange, weil die Wirklichkeit schmerzte,
litten Wir, weil die Welt uns verletzte,
schrien Wir wegen des Schmerzes, warteten wir für sein Ende,
Wenn das ganze Leiden dann zu Ende ist!
Unsere Träume endeten, als es die Morgendämmerung dämmerte,
glaubten Wir an die Tatsache, dass der Abend mit einem Triumph kommt,
Aber ein leeres Bett wartete immer schließlich am Morgen,
Und unsere Tränen auf dem Kissen!
Refrain:
Wir sagen Wiedersehen dem Schmerz,
Wir glauben, das alles zu Ende war,
sagen Wir Wiedersehen, gehen wir aus der Tür,
erreichen Wir irgendetwas bereits jetzt!
Ertappt alle Enden eines Tages,
Fehlgeburt, Untreue, bleiben Schläge,
geht Der Schmerz langsam, aber die Wunde vorbei, für immer!
Alle falschen Wörter machen einen Eindruck auf unserem Herzen!
Wir werden schließlich aufgestellt, und wir gehen auf unserer Straße weiter,
Ein glückliches Leben, wartet ein neuer auf uns auf einer Morgendämmerung!
Nagyon nehéz szövege van, az tény, de a világ meghódításához kell :). Küszködtünk is a feléneklésével. Nekem sem volt egyszerű, bár anno tanultam németet, de Karinak könnyebb volt, mert csak azt tanult. Tehát ezúttal nekem lett nehezebb dolgom. Képtelen voltam a rímek nélküli dalt megjegyezni, még hetekig csak papírral a kezemben voltam képes előadni, ami azért eléggé ciki, mert így nem állhatunk ki a hamburgiak elé...Ráadásul a kiejtésem sem volt tökéletes... Próbálkoztam én, aztán feladtam, és kerestem egy nyelvtanárt. Heti 3 órában tanultam németül beszélni. Három hét volt hátra a nagy hamburgi fellépésig, és muszáj volt addigra elsajátítanom a teljes szöveget. Élőben kellett előadnunk, és nem tett volna jót, ha valamelyikünk is bakizik...
Rengeteget próbáltunk a táncteremben és stúdióztunk is. Közben helyet kerestünk a legújabb klipünk forgatásához. Egyik alaklommal egy étteremben tartottunk megbeszélést. Ott volt velünk Jucus, Jojo, Kari és én is. Egyszer csak Joci és Tibcsike léptek be az ajtón. Tibi egy barna hajú lány kezét fogta, akit először fel sem ismertem... Aztán rájöttem, hogy ez Laura! Csak átfestette a haját. Szerintem jobban áll neki ez, mint a szőke...
- Sziasztok! - köszöntek oda.
- Ohh, Tibcsike, Jocika és... nem is tudom... Jé, csak nem Laura? Hová lett a szőke hajkoronád? - gúnyolódtam. Kari gyilkos szemekkel nézett rám, Jojo csak a fejét ingatta, Jucus pedig próbálta elfojtani feltörni készülő nevetését...
- Látom, te pedig egyáltalán nem változtál! - vágta oda Tibi.
- Áhh, szerintem meg sem ismernél, ha nem így beszélnék veled! - vigyorogtam, mire Jucusból kitört a nevetés. Ekkor már Kari sem bírta tovább, eleresztett egy mosolyt.
- Lehetséges. - mosolygott Tibi is, majd leültek a szomszédos asztalhoz. Karit mintha zavarba hozta volna, hogy ilyen közel ültek le hozzánk. Képtelen volt rendesen figyelni a megbeszélésre, szinte semmit nem szólt hozzá. Amikor kérdeztük, mindig visszakérdezett, hogy "mi?". Már kezdtem unni.
- Idefigyelj kiscsaj! Ha nem vagy hajlandó figyelni, mi a frászkarikának vagy itt? Húzz innen! - keltem ki magamból a 200. "mi" után. A többiek csodálkozva néztek rám, Kari feje pedig elvörösödött.
- Megyek is. Látom, ma nagyon harapós hangulatban vagy - azzal felállt, de Jojo visszanyomta a helyére.
- Álljatok le lányok! - mondta. - Menjünk inkább máshová.
- Ja! Én speciel hazamegyek. - jelentettem ki, majd felálltam és bevágtam magamat a kocsimba. Száguldva vettem utamat az autópálya felé. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Misi, Kari, Tibi, Laura... Amerika, Hamburg, Anglia... Már totál össze voltam zavarodva, miközben a mobilom megállás nélkül csöngött és az eső is elkezdett zuhogni. Kikapcsoltam a telefonomat, aztán mikor felnéztem, már csak a közeledő falat láttam... Minden elsötétült...
|
