John Keats:  Ha félelem lep el…

Ha félelem lep el, hogy megszűnök

Élni, s nem aratom le termő agyam,

S a nagyszámú könyvek, mint telt csűrök,

Üresek: nem burjánzik betűhozam,

Mikor észlelem az éj csillagképét,

S felhős szimbólumát egy nagy románcnak,

Az árnyak felvázolása nem játék,

Szerepe nincs a varázslat karjának,

S amint érzek feléd, te drága, jó lény,

Többet bizony nem akad össze két szemünk!

Az örök szerelemre sem jut étvágy, tény,

A széles világ is meginog köröttünk,

       Ahogy állok magam s tovatűnődöm:

       Hírnevet s Szerelmet a semmibe lököm.

                                                   Sánta Zsolt ford.

                                                         ( 2004 )

                     John Keats:  When I Have Fears…

When I have fears that I may cease to be

Before my pen has glean’d my teeming brain,

Before high-piled books, in charact’ry,

Hold like full garners the full-ripen’d grain,

When I behold, upon the night’s starr’d face,

Huge cloudy symbols of a high romance,

And feel that I may never live to trace

Their shadows, with the magic hand of chance,

And when I feel, fair creature of an hour!

That I shall never look upon thee more,

Never have relish in the faery power

Of unreflecting love, - then on the shore

        Of the wide world I stand alone, and think,

        Till Love and Fame to nothingness do sink.