Úton
Porfelhőbe burkolózik olajfáknak görcsös törzse, József fázik.
Kis családja szamaragol, homokszemek peregnek a sarutalpról..
Kocog "füles" Máriával, ring a nyergén várandósan, szelíd vággyal.
Ösztökéli jó szamarát, elérjék még Jeruzsálem szent városát.
József ránéz,kit oly szeret! Bő köpenybe burkolózva siet..siet..
Amott messze, útnak végén megpihennek istállóban, város szélén.
I-ázik a szürke szamár, felel rá a kis újszülött: Oá!..Oá!..
Ég a mécses, szalma zizeg, kút hűs vizét József hozza kicsi dednek..
Csillag suhan át az égen, istállóba hinti fényét e szent éjen!
Azt üzeni mindenkinek: NE FÉLJ! SZERESS! ahogy JÉZUS szeret Téged! |