A Szent Karácsony garabonciás, Minden gondnak és bajnak vermet ás, És elsüllyeszti mélyre, Békét hozván erre a csodás éjre. Ül a szőnyegen kicsi család körben, Kisjézusok maradtunk a tükörben, Mind bűntelen, És hull a hó kint egyre szüntelen, Felöltözött a világ hófehérbe, Az ajtón ma csak Szent Karácsony tér be. A Szent Karácsony kedves idegen, Egy perc alatt a lelkünkben terem, Az ajándéka: béke, Hogy tisztán nézzünk fel a tiszta égre. Fogja egymás kezét a kis család, Mosoly a szemnek ajándékot ád, Szeplőtelen, És hull a hó kint egyre szüntelen, Felöltözött a világ hófehérbe, Az ajtón ma csak Szent Karácsony tér be. A Szent Karácsony jóságos manó, Elvisz mindent, mi szürke és fakó, Arcunkra színt varázsol, Talán hideg van kint, de mégse fázol. E napnak minden perce kincset ér, Nem szűk a lelkünk, ha ez mind befér, És létezem, És hull a hó kint egyre szüntelen, Felöltözött a világ hófehérbe, Az ajtón ma csak Szent Karácsony tér be. A Szent Karácsony béke és derű, Bár láthatatlan, mégis gyönyörű, Fény hoz a földi jégre, Szemünk felnyitja minden jóra, szépre. Hétköznapi álruhánk lekerül, Hit és szeretet méltó helyre ül, Szemben velem, És hull a hó kint egyre szüntelen, Felöltözött a világ hófehérbe, Az ajtón ma csak Szent Karácsony tér be.
A Szent Karácsony igaz lelki tér, Jó úton járhatsz, ha Hozzád betér, Lágy hangon súg füledbe: Fel a fejjel, indulj tovább előre. A világ szennyes, rossz szele fütyül, Ne félj tőle, Te nem vagy egyedül, S titoktalan. Tombolhat a rossz, de mint hasztalan, Öltözik majd a világ hófehérbe, S az ajtón egyszer Szent Karácsony tér be. |