Ordítva, zokogva toporzékolnék lelkedben,
hogy hagyd el őt, csak engem szeress.
Rajtam kívül többé mást ne keress!

Két kezemmel szorongatnám meg szívedet,
közben fogaimmal marcangolnám lelkedet.

Kifacsarnám belőle az összes érzésedet,
s helyette ültetnék bele fájó érzelmeket.

Azt akarom, hogy szenvedj úgy, mint én,
mintha forró lelkedbe szaladna egy hideg kés.

Kapj görcsöt ettől a heves fájdalomtól,
úgysem könyörülök meg rajtad szánalomból.

Vergődj úgy, mint egy partra vetett hal,
mikor szerinted igaz szerelmed örökre elhagy.

Ha mindezeket valaha egyszer is átéled,
még mindig kevés ahhoz, amit hiányod miatt
Én érzek!