Szabó Szabolcsnak

Boldog vagyok oly sok hónap után
És megint föléledt bennem a vágy.
Nem is tudom szavakba önteni.
Lehet-e nekem ilyet érezni?

Menjünk a föld alá s az ég fölé
És üljünk le a szerelem földjén.
Nézz a szemembe, figyelj rám kérlek,
Ezt végre el kell mondanom neked.

Megtaláltam benned valamit,
S érzem, téged lehet szeretni.
Remélem, te is így vagy ezzel
És sokáig itt maradsz velem.

Tegnap végre világosság vált,
Hogy szívem ismét párra talált. –
Reszkető csillagok az égen
És újra kezem a kezedben.

Szép éjszaka volt s felejthetetlen,
Az ajkam föléd hajolt remegve.
S te eközben vetkőztetni kezdtél
És erős karoddal átöleltél.

Levegő után kapkodva álltam
S csak az érintésed után vágytam.
Majd lánggal égve magadra húztál
S a szerelem szelét takartad rám.

Beteljesült éjszaka után
Félig álmodva gondoltam rád. –
Ezt el kellett mondanom neked,
Hisz veled édes a szerelem.