[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 198
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 199

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Ne játssz velem! 21. rész
Ideje:: 01-06-2009 @ 04:36 pm

Két nappal az eset után voltam először hajlandó kidugni az orromat a szobámból. Lementem reggelizni a szobaszervíz helyett.
Kariék már ott ültek.
- Jé, kit látnak szemeim! - vett észre Jojo. - Újra köztünk! - és kihúzta nekem a széket.
- Tomi már keresett párszor. Miért kérted, hogy ne kapcsolják be hozzád? - érdeklődött Kari.
- Hazamennek ma. Elég is volt nekem belőlük ennyi. Felejtsük el egymást. Elég zaklatott nekem az életem, nem kell a balhé.
- Pedig azért megtudakolhatnád, hogy mi volt ez a Gabi részéről! - próbálkozott Jojo.
- Nem érdekel. Csak ne lássam többet. - sóhajtottam. Mintegy végszóra bevonult az egész banda az étterembe. Egyből felpattantam, mikor megláttam őket, Jojo nyomott vissza a székbe.
- Ne add meg neki ezt az örömet! - súgta. Közben kihozták a kajámat. Meredten néztem a tányéromat, majd miután megettem, amit meg tudtam, elindultam a szobám felé. Most már senki sem fogott le. Éppen a kulcsommal babráltam, amikor megjelent Tomi.
- Miért kerülsz engem? - szegezte nekem a kérdést.
- Nincs nekem erre szükségem. Elég bajom van az ilyen balhék nélkül is.
- Gabi szerint te kezdted.
- Jó, mert, ha Gabi azt mondja, hogy a fű kék, akkor úgyis van, nem? - gúnyolódtam. - Higgy, amit akarsz, engem nem érdekel!
- Ne menj! Beszéljük meg!
- Jó. Gabi nekem állt, hogy hová megyek, mire én, hogy nem hozzá mentem. Aztán mondtam, hogy húzzon arrébb, mire felképelt.
- Nem provokáltad?
- Nem egyértelmű, hogy ő kezdte? Ajj - már fájt a fejem. - Én pihenni jöttem ide, nem ezért. Már belefájdul a fejem. Én tiszta lelkiismerettel megyek most be, és lepihenek. Szevasz! - mentem be a szobámba. Ahogy visszanéztem, Tomi szemében mérhetetlen fájdalmat láttam. Sajnáltam, mert nem ő tehetett róla.
A további hetekben olvasgattam, napoztam, egy keveset fürödtem is. Igyekeztem elfejteni az egészet, feltöltődni új energiákkal, hogy aztán nekikezdhessünk a turnénak. Mikor már csak hárman maradtunk, eljártunk bulizni is, iszogatni, persze, csak mértékkel. A tánc felszabadulttá tett, a flörtölés pedig növelte az önbizalmamat.
Utolsó este rávettem magam, és ugyanabba az étterembe vittem a csajokat, ahol anno Tomival ettünk.

- Tényleg jó kis hely. Itt mondjuk minden szuper. Hiányozni fog. - elmélkedett Kari.
- Majd visszajövünk még, akármikor. Jövőre biztosan! - ígértem.
- Remélem is. Azért kár... Én bevallom, találkozgattam Petivel. - mondta Mila és belepirult. - Azóta is smsezünk, és már hívott is.
- Én Mikivel tartom a kapcsolatot - Kari is vörös volt, mint a rák a tányérján. - Olyan kis édes!
- Semmi gond. - nyugtattam őket. - Engem nem zavar.
- Tomi búskomor, mióta hazamentek. - nézett rám Mila. - Fel kéne keresned majd otthon.
- Fölösleges. Gabicica úgyis bevédi őt, csak tudnám, mitől félti.
- A fiúk nem tudják. Próbálták kiszedni belőle, de Miki szerint max. Balázs tudhatja, ő viszont hallgat. - vallotta be Kari.
- Várható volt. Nem is érdekel.
- De érdekel! Mióta elmentek, naponta 100x mondtad, hogy nem érdekel... Mintha magadat is próbálnád meggyőzni... Nem fog menni! Valamivel megfogott ez a srác téged!
- Akkor is mindegy. Én biztosan nem fogom keresni őt. Várnak a koncertek, próbák, forgatások, interjúk... Mostanra biztosan tudja már, hogy ki vagyok.
- Hát, az tuti! Petiék álla leesett, az biztos! Amúgy a Storyban benne volt, hogy nyaralni mentünk. Majd vigyünk nekik egy-két képet, hadd rakják bele a lapjukba.
- Minek az Kari?
- Csak, hogy kicsit fényezzük magunkat! - mosolygott rám. - Tevegelés meg ilyesmik jók lesznek.
- Ahogy érzed. - hagytam rá.

A hosszú utazás után fáradtan dobtam le otthon az ágyamra a cuccaimat. A mobilom kikapcsolva hevert az éjjeliszekrényemen.
Benyomtam először a laptopot, hogy felnézzek a netre, mennyi e-mailem jött, majd pedig a telefonomat is bekapcsoltam. Volt pár hívásom, de a legtöbb sms. Olvastam tehát az e-mailjeimet, nézegettem a telefonomat, amikor egyszer csak megcsörrent a kezemben.

 Majdnem elájultam. A vonalban Gabi volt.
- Tessék, mondjad.
- Nincs kedved meginni egy kávét?
- Nem érek rá. Táncpróbám lesz.
- És utána?
- Ha nagyon akarod. De előre szólok, fáradt vagyok verekedni.
- Nem akarok neked támadni. Beszélgetni szeretnék.
- Jó, akkor szólok a testőreimnek, hogy most itthon maradhatnak - gúnyolódtam, aztán megegyeztünk, hogy két óra múlva találkozunk egy közeli kávézóban.
- Helló! - köszöntem neki, majd leültem. Eléggé tartózkodó voltam, de hát, mit várt?
- Sajnálom, ami Egyiptomban történt. - kezdte.
- Sajnálhatod is! - vágtam rá. - Na, jó, végighallgatlak, ha már eljöttem ide. - adtam meg magamat.
- Azt hittem, valami pénzéhes maca vagy, akit csak a Tomiék hírneve vonz. Tegnap elmondtam ezt Tominak, aztán a kezembe nyomta a cédéteket és pár újságot... Az állam leesett.
- Tehát te sem tudtad, hogy ki vagyok... De ez akkor sem ok arra, hogy nekem ess!
- Tudom és szégyellem is magamat... Főleg azért, mert ráadásul megfordult a fejemben, hogy csak fel akarod csináltatni magadat... - itt elvörösödött - aztán közölték, hogy ez fizikailag lehetetlen. - a kezem után nyúlt. - Annyira sajnálom, de tényleg! Borzalmas dolgokat élhettél át, bár csak az újságokból tudom, mert Tomi alig mondott valamit.
- Rendes volt tőle.
- Nagyon tetszel neki. Szerintem örülne, ha felhívnád.
- Majd még meglátom.
- Ez az én hülyeségem volt! Ne büntesd emiatt őt. - mondta, majd elbúcsúzott. Egy ideig még ott ültem, ittam egy teát, aztán előkaptam a telefonomat. Zöld gomb nyomi nyomi :).
- Szia, Rita vagyok. - szóltam bele.
- Úhh, szia! De örülök, hogy felhívtál! - őszinte öröm csendült ki Tomi hangjából.
- Nem rég értünk haza. Veled mizújs? - próbáltam fesztelen lenni.
- Megvagyok. Most ért véget a próbánk. Este koncertünk lesz. Nem jössz el?
- Nem is tudom. Holnap korán énekpróbánk lesz, pihentetnem kell a hangszálaimat. - nem adtam könnyen magamat :).
- Akkor összefuthatnánk a koncert előtt. - de ő nem hagyta annyiban :).
- Jó. Hol? - egyeztem bele. Végül megbeszéltük, hogy hatkor találkozunk és sétálunk egyet. Halál izgatott voltam. A szobámban kábé mindenhol ruhák hevertek, a fél szekrényemet kipakoltam. Semmit sem találtam elég jónak ahhoz, hogy felvegyem... Sminket nem is tettem, csak pici korrektort és szempillaspirált. Ruha ügyben viszont pánikba estem, bevontam a döntésbe Karit és Milát.
- Nem is tudom. Ez a felső jobb volna ezzel a nadrággal...
- De a nadrághoz ez még jobban illik!
Ott válogattak a cuccaim között. Már viccesnek tűnt az egész... Aztán csak sikerült úgy felöltöztetniük, hogy még én is el akartam ájulni.
- Csajok, elmehetnétek stylistnak is! - nevettem fel, ahogy belenéztem a tükörbe. Ismét késésben voltam, de tudtam, hogy ezúttal még inkább megértő lesz Tomi... 10 perc késéssel érkeztem meg.
- Te már nem változol. - mondta. - De megérte rád várni. Menjünk.
Mindenfelé sétáltunk, közben sok mindenről beszélgettünk.
- És milyen volt a nyaralásod többi része? - érdeklődött kedvesen.
- Kiolvastam majdnem mindegyik könyvet, amit magammal vittem. Napoztam egész nap, néha úsztam egyet... Egyszóval lazítottam végig. - mondtam.
- Csak ennyi? - somolygott.
- Voltunk párszor bulizni is, de semmi érdekes nem volt.
- Miért, mi lett volna érdekes?
- Mondjuk ha valakit árokból kellett volna összeszedni - nevettem fel. - De egyikünk sem ivott annyit.
- Helyes. Mármint, jól tettétek... Hallom, Karit elvarázsolta Miki, Mila pedig Petivel kavarászik...
- Milyen jól értesült vagy! Nem nagyon érdekel, ez az ő magánéletük. Max. akkor szólnék bele, ha tudnám, hogy hülyeséget csinálnak, de én nem úgy vettem észre.
- Óhh, milyen bölcs szavak! - rám mosolygott, nekem pedig majdnem összecsuklott a lábam... Mi a fene van velem???
- Gabi mondta, hogy beszélt veled. Azért hívtál fel? - kérdezte.
- Azért is. Igazából csak segített a dologban. Előbb-utóbb kerestelek volna. Nem vagyok nagy haragtartó. - vallottam be. Közben egyszerűen rá sem mertem nézni. Még fél órát sétáltunk, alig beszéltünk. Tomi tett egy bátortalan mozdulatot a vállam felé, de aztán mégsem karolta át... Fura volt minden.
- Biztosan nem jössz el a koncertre? - próbálkozott.
- Nem lehet. Esetleg holnap az énekpróbám után találkozhatunk.
- Ha fel tudok kelni. Majd hívlak! - adott egy puszit az arcomra, aztán ment is. Otthon a csajok egyből nekem estek.
- Na, mi volt? Mesélj már!
- Semmi különös. Sétáltunk és beszélgettünk.
- Persze, peeersze...- somolygott Mila.
- Tényleg ennyi volt.
- Na, ha így mondod, akkor elhiszem. - sóhajtott lemondóan Kari. - És ő sem lépett?
- Nem igazán. Szerintem fura neki is a helyzet.
- Gondolom. Te nem jössz a koncertre?
- Nem mondjátok, hogy mentek??? Holnap énekpróba! Kiheréllek titeket, ha elmentek!
- Ahhá. Szóval beadtad Tominak, hogy ezért nem mész. Babám, te megvesztél. Most mondhatjuk le mi is. - mondta Kari, és már telefonált is.
- Most komolyan lemondjuk Rita miatt? - nézett nagyot Mila, majd duzzogva ő is elővette a mobilját.
- Ez is meg volna... Bocsi, Mila, de egyrészt valahol Ritának igaza van. Másrészt pedig nem égethetjük be Tomi előtt. Biztos meg van az oka, amiért ezt cselekedte.
- Így van. Nem szeretnék holnap fáradtan énekelni, mert akkor képtelen lennék normális hangokat kipréselni magamból.
- Okké, én mentem is aludni. - s Kari elvonult. Érezte ő is, hogy nem csak erről van szó, de nem faggatott inkább. Ismert már annyira, tudta, hogy ha akarom, úgyis elmondom.



Utoljára változtatva 01-06-2009 @ 04:36 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 01-06-2009 @ 11:13 pm)

Comment: Kicsit megint túl sok a név benne néhol, de nagyon jól sikerült rész.:)))))))))))) Puszillak!


Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 01-10-2009 @ 10:52 am)

Comment: Most bejött pár új ember a képbe, de szerintem azért követhető lesz,h ki hol merre :)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds