Én nem ismerem a sztárok nevét.
Nem igazodom ki Jellegtelen Arcéleken, Nem tudom melyik Egyen-sovány, Smink-halovány, Diétázó gebe Mikor megy oda-ide; Hogy éppen szakácskönyvet dedikál, Vagy a Blöff-szigeten csótányt zabál. Már nem tudom, Ki kicsoda, A tévé elé nem ülök oda.
Én most is szeretek, hiszek, remélek; Ahol élek: Egy másik Magyarhon, Ahol tűzpiros még az alkony, Ahol a tárgynak tapintása van, Ahol az ember munkába rohan.
Úgy gondolom, Ez egy másik Magyarhon; S én ITT lakom.
Én nem tudom, hogy melyik kicsoda
Hogy melyik a Boci, És melyik a Buci, Kinek sztriptiztáncos anyuci, Ki volt pornószínész, Ki az, aki megvész, Ha elvész A százhuszonkettedik rész; Hogy a Mega-Micsodát, Meg a Micsoda-Csodát A nézők izgulni Győzik-e, S hogy csalja-e a nejét Győzike.
Én most is szeretek, hiszek, remélek; Ahol élek: Egy másik Magyarhon, Ahol az ember reggel talpon, Ahol valódiak az illatok, Ahol az arcokon mosoly ragyog.
Ahol a fagy vág, Egy másik Magyarország: A valóság.
Én nem hiszem, hogy szkeptikus vagyok.
De mégsem hiszem, Amit mondanak, Nyögnek Vagy vonaglanak, Amit bókolnak, Amit szónokolnak; Ha kenve-fenve Kamerák előtt, Hódoló bájvigyor között Ajándékot csomagolnak; Ha Demokrácia-Grácia kisasszony Plutokrácia úrral enyeleg, Arról, hogy ki meleg, S egyetértenek a felek: Hogy fellendülés közeleg, S hogy nagyon istenes Havonta egy hajléktalannak Egy tál leves. És nem hiszem, Hogy az a ráció, Hogy a délceg globalizáció Közönséges vad haramia, Mint a zsiványok kiglancolt fia; Szűk a bele, Nagy a szele, S aki dolgozik, Koldulnia kellene. És azt sem hiszem, Hogy jövőt formáz Az émelyítően Rózsaszín cukormáz, S nem ráz A gáz Ára. Butaság vására: Műszélben hajladoz A műselyem-pipacs; S vigyorog a ripacs.
Ahol élek: Egy másik Magyarhon, Ahol a szónak még súlya van Ahol az érzés nem haszontalan. Ahol az első csók bátortalan.
Ahol a számlák Az ember húsát rágják, Egy másik Magyarország: A valóság.
Én azt hiszem, mégis magyar vagyok.
Nagy Európa Unió, A színes rongy-golyó, Hazug álmok óceánja, Dollár-hordák tatár kánja, Se nem szánja, se nem bánja, Húsunk és vérünk kívánja. Ki tizet Fizet, Egyet vihet, Ha egyet sem, Többet fizet. Aki szegény: mindent fizet! Nem küldöm ki, Akármennyit ígérnek, Nem küldöm ki a gyermekem Cselédnek, Csak fásultan hallgatom, Nem tagadom, Nem cáfolom, Amit a köz feje zagyvál, Média csócsál, Reklám hadovál: Hogy egy másik nyelv Ami rszerelemr1; szót nem ismer r11; Mennyivel kifejezőbb A magyarnál.
Ahol élek: Egy másik Magyarország, Ahol csikorognak a rosták, Ahol a fagy hideg, A friss tea meleg, Ahol valóban élnek emberek; S ahol a remény még élni akar, Ahol az étel íze is magyar, A csók is magyar, s ettől emberi, Ahol a pár a párját ismeri, Ahol minden nap az ÉLET egy napja, S a csókot senki sem azért adja, S a csókot senki sem azért kapja, Mert ott a kamera.
Ahol élek, Ott a lényeg; Legyen temetés vagy lagzi, Ez Magyarország: Az igazi.
|