A sötétséget lassan megtöri a hajnali napfény, Ébred a város, s felébredek én. Csak egy szép álom volt, mely rémesen ért véget Reggel már nem vagy mellettem, hiába vártalak téged. Mit számít, ha semmit se vesztettem? Az idő majd úgyis begyógyítja a sebet, mit szereztem. Egy új nap és egy új remény, Hogy egy másik úton induljak el, a boldogság felé.
Csak én változtam, mégis minden annyira más. Vagy csak nem láttam, mert elvakított az álmodozás? Most várnak rám új sikerek, tervek és gondolatok, A jelennek élek, de örömmel várok minden holnapot. Várnak rám új emberek, barátok és ellenségek, Tudom, most minden sikerül, amiben hiszek. Várnak még rám új álmok, de most érdekesebb a valóság, Most már tudom is, hogy milyen az igazi boldogság. |