volna az aki nem

az apám

az ám!)

Kurta Elôhang

Ne segítsetek most, ti ôsi sámánok

Kik odafent még mindig varázstáncot jártok,

a nagy nagy Bukásról vajon szólni merjek?

Merek. Azért csak összehozom ezt a verset.

Bár szívemet markolja a nyugtalanság,

Amint begyújtom ezt az elsô strófát.

Merre vagy Homérosz, ki a trójai

Hôsöket daloltad hajdanában?

Mond modern szabad versben is lehet szólani?

Amikor Hektor csapatában gyász van?

Bár nem voltak sekély árkok Dante poklai,

Én e fertô-árkoknál is mélyebbre szálltam.

S midôn újra, ide fel értem,

Tán elmondjam, mi van lent a veremben?

De, kérlek alássan, miért ne sorolnám?

Amíg más firkász „nesze semmi, fogd meg jól"-t árul,

Én legalább nyíltan beszélek, valahán

Strófa szolgáljon erkölcsi tanulságul.

Korlát övezi e a nagyságot, hékám

Mely a magasságokból aláhull?

Tisztelt velem egy idôben élôk, gyûljetek hát patkóba,

Napirenden a leggyászosabb példa.

Hej, Dobónak vén vára is ledôlt,

S Hitlert a világ betonbarlangba zavarta,

A vörös Kondukátorok alól is a föld

Kicsúszott - aztán sziesztázott az ebadta,

És lenne még annyi névtelen, ki sötét

Gondolatoktól nem jönne zavarba,

Ôket más értékelje ki, én hôsöm

Sziporkásánál és bukásánál idôzöm.

Sziporkája nem volt ám holmi neon-láng

Füllentô Frideric nem éppen tekintetes úrnak,

Petárda fénynyalábként süt reánk múltja

Nincs fuvallat, amelytôl elaludhat.

Úriasságát félve rebegi pofánk...

De te ne csinálj be, dicséretét írjad!

És rozsdától még nem mentes modern nevének

Legyen áldozva ez az elsô ének.

(folyt köv