Nem kellett tehát arra ébrednem, hogy az üres lakás fogad. De mivel nem aludhatott velem minden este, így felhívtam Jojot, hogy nincs-e kedve hozzám költözni.
- Pont kapóra jött ez nekem! - mondta. - Felmentek a bérleti díjak, és egyedül már nem bírtam volna fenntartani a lakást. Jobb lesz így. Még a héten átcuccolok hozzád! - mosolygott.

A következő hetek, hónapok nagyon pörögtek. Kari és Mila végleg befejezték az éneklést. Legalábbis velem. Szerződést bontottunk, Kari lemondott minden előjogáról, így ezután egyedül vittem tovább a Crazyt. Tomi tanácsát megfogadva kerestem két táncoslányt, akik ezután felléptek velem. Néha rossz érzés volt felmenni a színpadra és azokat a dalokat énekelni, amiket együtt hoztunk össze. Sokszor vártam, hogy majd Kari belép a következő taktusnál, s hamar döbbennem kellett, hogy már az is az enyém. Fájt, hogy így váltunk szét. Elvágva minden szálat, ami összekötött minket. Ahhoz képest, hogy anno milyen volt a kapcsolat közte és Mila között, most igazán egymásra találtak. Már csak hírből hallottam, hogy talán saját csapatot alkotnak... De többé nem tartottuk a kapcsolatot.

Kicsit úgy éreztem, magamra maradtam. Hiába volt velem Jojo és Jucus. Elvesztettem a legjobb barátnőmet és nem volt jó érzés. Persze, sokan tartották bennem a lelket. Gabiról sem feledkezhetek meg, akivel ugye sikerült nagyon jó kapcsolatba kerülnöm. Azt mondjuk sosem fogtam fel, hogy Kari és Mila hogyan találták ki, mikor ne jöjjenek AFC-s koncertekre, de valami huszonnyolcadik érzékükkel rájöttek, hogy én mikor vagyok ott. Valahol bántott ez is, hogy még ennyire sem akarnak találkozni velem. Aztán egyszer Peti benyögött egy ilyet:
- Ezt akartad, nem? Csak a tiéd legyen a hatalom és a dicsőség, a pénz...
- És komolyan is gondolod, amit mondasz? - néztem rá.
- Teljesen. Mindig is te akartál a főnök lenni. Le se tagadhattad volna. Te írtad a dalokat, te intéztél mindent, tiéd volt az utolsó szó...
- Milyen jól értesült vagy! Látom, Mila többet pofázik a kelleténél! Csak azt felejti el, hogy mi együtt kezdtük Karival, méghozzá egy közös dal megírásával! Akkor még sehol sem voltunk! Lehet, hogy sok mindent én csináltam, de Milácska keze nem volt megkötve egy percig sem! Minden a segge alá volt rakva, de úgy látszik, neki ez nem volt elég jó! Akkor ennyi! Engem már nem érdekel az egész! - mondtam, majd elindultam a kocsi felé. Ekkor valakinek sikeresen nekiütköztem.
- Bocsika... - aztán felnéztem és... elkerekedett a szemem.
- Szia. Hogy vagy? - nézett rám.
- Re...Remekül. - valami nem stimmel. Ez tényleg ő volna? Elképedve néztem rá és még mindig nem értettem. Mit keres itt?
- Látom, megleptelek.
- Hónapok óta nem hallottam felőled. Hogy vagy?
- Éppen a koncertről kell tudósítást írnom. Te is fellépsz? Nem láttalak a listán.
- Nem is lépek fel. Újságíró vagy, biztosan tudod, hogy az AFC énekesével járok.
- Ó, igen, tényleg. Hát, ilyen az én formám. Mindig foglalt vagy. Én meg szinte sose.
- Sajnálom Rafi. Most megyek. Sok dolgom van még. Nos, légy jó! - adtam neki két puszit, aztán folytattam utamat a kocsi felé. Tomi jött utánam.
- Ki volt ez a srác? - kérdezte.
- Rafi, a PSB volt tagja. - válaszoltam. Volt valami furcsa a hangjában...
- Helyes srác. - jegyezte meg és vágott egy pofát. Hát, innen fúj a szél!:)
- Nem, nem az. Nekem sosem tetszett.
- Csak ezt akartam hallani! - mosolygott rám, megölelt, majd megcsókolt...

Ezentúl már nem szívesen jártam a koncertjeikre, csak, ha muszáj volt, vagyis én is felléptem aznap ugyanott. Peti egyre rondábban nézett rám, Miki folyton húzta a száját... Fogalmam sincs, mit adagolhattak be nekik Kariék, de kezdtem úgy érezni, hogy széthúzó erő vagyok az AFC-n belül. Tomi persze védett ezerrel.
- Hülyeség kicsim! Nem húzol szét minket! A lányok próbálkoznak, de nem fog bejönni nekik! - vigasztalt.
- Csak azt tudnám, hogy miket mondanak rólam. Biztos, hogy a fele sem igaz. Alig bírom még most is felfogni, hogy ilyen kegyetlenek velem.
- Ők vesztettek többet! - ölelt át Tomi.
Jó, hogy itt volt nekem. Nélküle és Jojo nélkül ki sem bírtam volna. Képtelen voltam sokáig új dalokat írni. Aztán egy alkalommal pont úgy esett, hogy egy rendezvényen lépett fel az AFC, a Crazy és Kariék csapata, a Kamill. Gondoltam, most talán megkérdeznék tőlük egy-két dolgot, de rám sem bagóztak. Felmentek a színpadra... Én meg majdnem kiköptem az ásványvizet. Borzasztó volt! Nem a hangjuk, hanem a dal! Körömlakkról, műkörmökről, shoppingolásról, szolizásról és egyéb baromságokról szólt. Mondanivalója kábé annyi volt, mint a Cuki vagyok című közkeletű értelmetlenségnek. Döbbenten meredtem a színpadra még akkor is, amikor már lejöttek. Tomi bökdösött.
- Te jössz! - suttogta. Kábultan mentem fel a színpadra. Azt is elfelejtettem, hogy mi az első dal. Már régen énekelnem kellett volna, hogy "Álmodtunk szerelemről, kapcsolatról, békéről, gyerekekről..." de én csak álltam, mikrofonnal a kezemben. Anett, egyik táncosom odajött.
- Jól vagy? - kérdezte suttogva. Ránéztem és megráztam a fejemet. Elvette a kezemből a mikrofont.
- Elnézést kérnénk, Rita váratlanul rosszul lett. Amíg sikerül rendbe jönnie, addig fogadjátok szeretettel az AFC zenekart!
Anett és Erika letámogattak a színpadról. Addigra már falfehér voltam. Tomi csak állt tehetetlenül, mennie kellett volna a színpadra, de közben ott voltam én... Intettem neki, hogy haladjon már, majd lerogytam egy padra. Erika elrohant vízért, Anett odaült elém.
- Mi lett veled? Sosem történt még ilyen! - nézett rám kérdőn.
- Képtelen vagyok ezt a dalt elénekelni. Többé nem megy. Már nem érvényes, amiről szól... Ki fogjuk venni a repertoárból. Sőt, a legtöbb dalt ki fogjuk venni. Teljesen új dalokra van szükség. - mondtam. Végül az AFC után felléptünk, a Búcsúdal nélkül. A további fellépések többségét viszont lemondtuk. Alkotói szabadságra mentem. S megszületett az első olyan dal, amit teljesen egyedül hoztam össze.


Érzek


Refrén:
Mit érzek, szavakkal el nem mondható,
Mit gondolok, te meg nem tudhatod...
Eldobtad, mint a koszos rongyot,
Viszlát, mást ajkad nem is mondott.

Verse 1:
Isten hozzád, s miegymás,
Árnyékunk a templomok falán...
Sírkövekre borulva,
Boszorkány módjára.
Általad kotyvasztott mérged,
Fojtott meg végleg!


-Refrén-

Verse 2:
Értened kéne, ha valaha kedveltél,
Hogy velem mit is tettél!
Elárultál, hanyagul eldobtál,
Miközben elátkoztál!
De megvetlek, örökre!
Aprópénzre váltottad tehetségedet,
Ez az, amit megérdemelsz!

-Refrén-

Verse 3:
Tehetséged elpazaroltad dacból,
Nem engedtél a makacsságodból,
Tégy csak úgy, mintha sosem lett volna,
Dobd el sosem létezett álmunkat!


-Refrén-

Elég nagy visszhangot kapott a dal. Felkapták egyből a rádiók, a tévék... Már hazajáró vendég voltam a Vivában. Zolával beszélgettünk aznap amikor bemutattuk a dal klipjét.
- Jól érzem, hogy valami nagyobb indulat váltotta ki belőled eme dal megírását?
- Nagyon is jól érzed. A dal konkrétan volt csapattársamnak szól, aki a legjobb barátom volt. Elárult engem, bemocskolt és saját magát égeti le most tingli-tangli dalokkal. Legszívesebben letagadnám, hogy valaha vele énekeltem olyan number one dalokat, mint a Búcsúdal vagy a Várlak.
- Itt valószínűleg arra célzol, hogy a Rúzsos lett a sminktükröm nem egy szenzációs nóta...
- Arra célzok, hogy az egy fos. - mondtam ki kerek perec. - Ahogy tudom, a dalt Mila írta. Gratulálok neki és örülök, hogy a Crazynek sosem írt nótákat. Eláshattuk volna magunkat. Amerikában szóba sem álltak volna velünk.
- Tényleg, mi a helyzet az amerikai karriereddel? - próbálta terelni a szót Zola.
- Fut tovább. A napokban megkapták a dalt. Várjuk a visszajelzéseket.
- Nehéz volt mindent újrakezdeni?
- Nem kellett újrakezdenem, csak folytatnom. Anett és Erika a koreográfusom egyik csoportjában táncoltak, onnan emeltem ki őket, nagyon tehetségesek. Később szerintem önállóan is simán megállják a helyüket, szóval nem köti őket hozzám végleg semmi. Ezen kívül Jucus megmaradt nekem, aki továbbra is rengeteg erőt önt belém, mindig biztat és segít nekem. Jojo és Gabi pedig nagyon jó barátnőim lettek. Nem beszélve arról, hogy a párom, Tomi a legnagyobb támaszom. Nélküle már nem lennék.
- Értem. Nos, nézzük meg azt a bizonyos klipet! - mondta. A klip maga nem volt túl durva. Annyi volt az egész, hogy dobáltam a kamera felé dolgokat. Először csak pár apróságot: golyóstollakat, párnát, aztán jöttek a tányérok, kanalak, majd pedig kések, székek... Olyan hatása volt, mintha valakit dobálnék :). A háttérben pedig Anett és Erika tomboltak, táncoltak, viháncoltak, párna csatáztak, stb. Az egész egy graffityvel ékesített garázsban készült. Szerintem nagyon jó lett, és ahogy elnéztem Zola álla is elég szépen leesett :). Ami szerintem nagy szó.
- Nos hát, itt is vagyunk a Crazy új klipje után. Elájulok!
- Látom! - nevettem fel. - Örülök, hogy tetszik.
- Kinek az ötlete volt ez a dobálózós téma?
- Jojoé, akit sokan ismerhetnek, mert évek óta mellettem áll és mindig segített minden rosszból kimászni. Ő találta ki az egészet, hogy ezzel vezessem le a feszültséget. Jót is tett nekem, bár a forgatás után még elmentünk egyet bulizni, azért kellően elfáradtunk mindannyian.
- A táncosaid is jól elvoltak ám!
- Nagyon jó fejek! Imádom ezt a két csajszit! - mosolyogtam. - Jucussal, a koreográfussal remekül tudnak együtt dolgozni, ami persze nem véletlen. Igazi csapatemberek és mindig jókedvűek. Inspirálóan hatnak rám is.
- Hallottam olyan kósza híreket is, hogy kiutaztok Amerikába turnézni...
- Eléggé kósza lehetett, mert még én sem tudok róla! - nevettem. - Nincsenek egyenlőre ilyen tervek.
- Rendben van. Mára akkor búcsúznánk. Még tedd meg, hogy kihúzod a műsort záró klip címét.
- Na, ilyen a mesében sincs! - ráztam a fejemet. Átnyújtottam a cetlit Zolának.
- Háhá! A Kamill csapat Rúzsos lett a sminktükröm című száma!
- Ez biztos nem véletlen! - ismét nevetnem kellett. Aztán mentem is, mielőtt meghallottam volna a dalt. Tényleg kiborító volt. Tutira valami ellenrajongóm kérte, vagy Kariék álnéven!:)

Jucus otthon várt.
- Eszméletlen jó voltál a tévében! - ölelt meg. - Szép kis fricska volt Miláéknak. Kíváncsi vagyok, mit lépnek rá, ha lépnek egyáltalán...
Ez engem is érdekelt. És nem is kellett sokat várnunk a visszavágásra. Nagyon ötletesen az Ezt megkeserülöd című dalt dobták ki a csajok. Eszméletlen, ááá, ordítani tudtam volna. Ugyanolyan semmitmondó szövege, dallamtalan jellege volt! És képesek voltak azt állítani egy interjúban, hogy ezzel a dallal ők majd be fognak futni Amerikában!
Az állam pedig földig hullott, amikor a Storyban megjelent, hogy kiutaznak Amerikába, népszerűsíteni a dalt!!!
- Elképesztő! - Jucus csak a fejét rázta. - Melyik kiadó hívhatta meg őket?
- Nem tudom. Felhívom Gery-t. Hátha tud valamit.
Gery volt az amerikai sajtósunk, ő tartotta a kapcsolatot köztünk és a kiadónk között is.
- Hy, Gery! How are you?  - Oh, I'm fine, thanks! Hm, what you know Kamill band? - Ye, Mila and Kari. Oh, so, do they give a concert in America? - No? How is this possible? - Hahaha! Okey, so, thank you Gery, be good and look yourself after! - és letettem a telefont. (Aki nem értette volna: Szia, Gery, hogy vagy? Ó, én nagyon jól, köszi. Hm, mit tudsz a Kamill nevű bandáról? Igen, Mila és Kari. Ó, szóval, adnak ők koncertet Amerikában? Nem? Ez hogyan lehetséges? Hahaha! Oké, köszi Gery, légy jó és vigyázz magadra!)
- Nos, azt mondja Gery, hogy egy darab fellépésünk sincsen lefixálva. Most ezerrel egy díjátadó gála közepében van, amúgy. Mikor megkérdeztem, hogyan lehetséges, hogy nincsen a Kamillnak ott fellépése, közölte: úgy, hogy azt se tudják ott, kik ők, anélkül pedig max. kis klubokban tudnak fellépni, szinte ingyen. A lemezük pedig még a boltok piacaira sem került ki.
- Szóval, csak magukat nevettetik ki már megint.
- Így van. De nekem ebből elegem van. Foglalkozok inkább a saját dolgommal.
Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Gery hívott újra.