Elmondom hát, mert aludni akarok,
Hogy csak egy kis biztonságra vágyom
Fejemben kavarognak a gondolatok,
Szeretlek, és ez nem csak Álom.

A káosz gyermeke vagyok
S mint ilyen rendre vágyok,
Bár most hozzád tartozok
Mégis egyedül fekszem az ágyon.

Sötét gondolatok miért marcangoltok
Távoztatok alig várom,
Engem magamra hagyjatok
Hadd jöjjön hát az igaz Álmom.

Melyben boldogság ragyog
Mert csak velem vagy, az én párom,
De lehet, hogy a vágyaim nagyok
És örökké egyedül fekszem majd az ágyon…

'97.november, Svájc