Hát...itt van ez a leány, aki itt (ül) álldogál élete piros hajnalán. Tizenhetedik évét tapossa (az idő meg őt.laposra.), nem sok,de neki épp elég. Vagyis nekem,merthogy én volnék az alacsonyka (apró) leány, aki élere pirkadó hajnalán lustán ül.Vagy álldogál.
Kissé bolondos.Az vagyok. Szavak,mesék gondolatok, történetek és adatok érthetetlen tömege jár körbe a fejemben.
Csütörtök este Nokiahangon dalolok,mielőtt alszom; szombaton meg melletted az ágyban, két csók közt,úgy éjféltájban ajkam nyílik bioszos szóra: hetero-,homoio-izospóra. Ma kedd van.És zötykölődve, a 29-es buszon ülve, az angol füzet hátuljába írom e verset.De ennyi volt a mese mára, nem fér több e kis oldalra, mivel a felső hét sort foglalja egy rakás japán(kínai) kandzsi: gakkou,shou,eki,kotoshi. És mindjárt itt a Kolosy (tér) és le kell szállni.Nem ér. |