Titkok

(igaz történet!)

Ezt nem én akartam így, talán a csillagokban volt megírva
Magányos voltam, és túlságosan bíztam a holnapban.
Csak szórakoztál velem, de szíved értem lángol még
Látom a szemedből, és ez éppen elég.

Nem szóltál hozzám, sose mondtad hogy szeretsz
Csak mindig így néztél rám mint most... mikor éppen mást ölelsz...
Ő is rám néz féltékenyen, az egészen csak nevetni lehet.
Szenvedtél, mikor erre én közömbösen viselkedtem...

Nem az fáj, hogy hazudsz (a másiknak is),
Hanem hogy közben rám gondolsz, de ezt akarom mégis.
Mi szavak nélkül is megértjük egymást,
Ha igazán szeretsz, abbahagyod a színjátszást.

Miért nem vagy őszinte, ha kell?
Hisz tudod, az érzéseidet előlem nem rejtheted el.
Miért vagy mással, ha engem akarsz?
Ha így gondolod...hát legyen harc.

Már csak heti egy nap látlak öt helyett,
Elüldöztek az ellenségek, kiket így szereztél nekem.
Mióta így alakult, a reménykedés nem hagy bennem mély sebet,
És a régi könnyeken is csak nevetek.

Szeretni vagy feledni?- eldönti majd a sors
Addig is van más, ami számomra most igazán fontos.
Nem fáj, ha rád gondolok minden nap,
De egy biztos: az emléked örökre megmarad...

(De ki tudja, mit hoz a holnap...)