- Oh, hy! - What? This is impossible! - Oh, no! Wonderful, yes, thank you, i love you! - és sikítva ugrottam Jucus nyakába.
- Megyünk Liverpool-ba! Fellépünk az MTV Europe Music Awards-on! Áááááááááá, fel kell hívnom Erikát és Anettet áááááááá! - sikítozva, ugrálva, Jucust ölelgetve kerestem a mobilomban a csajok számát.
Igaz, ez csak egy fellépés volt. Semmi díjra nem jelöltek. De nekem oltári nagy boldogság volt egy ilyen jeles esemény egyik előadójaként szerepelni. Éppen készült a Crazy honlapja, egyből raktam is fel a legfrissebb hírek közé. Persze, nem maradhatott titokban az újságírók és egyéb médiumok előtt sem a nagy esemény, de ezzel kapcsolatban nem akartam nyilatkozni. Még benne van a pakliban, hogy jól orra bukok, amikor kilépek a színpadra, vagy mégsem tudok elmenni, mert belázasodok... De a Viva addig nem hagyott békén, amíg legalább a Poparazzi stábjának el nem mesélem, hogyan kaptam meghívást az MTV Europe Music Awards-ra.
- Az angol kapcsolataink révén sikerült mindezt elérnünk. A kinti sajtósunk a szervezőgárda tagja és kitalálta, hogy mi is felléphetnénk. Ha minden jól megy az Érzek című dalt fogjuk előadni, természetesen a dance verzióban, nehogy elaludjon a nép! - mondtam. Röviden, tömören nyilatkoztam, de még ebből a pár mondatból is sikerült némelyik újságnak egész oldalas cikkeket összehoznia. Erőteljesen gyarapodhatott így a Misi-féle mappa!:) A hírverés most nagyon jót tett a Crazynek. Sokan azt hitték, mélyrepülés következik, mert két tag kivált a bandából. Ezzel viszont sikerült bebizonyítanom, hogy megállom a helyemet nélkülük i! Legalábbis úgy tűnt, mindaddig, amíg...
- Nem tudok menni. - közölte velem Anett. - Az esküvőm lesz azon a héten. Így is halál ideges leszek, képtelen lennék több ezer ember és millió néző előtt fellépni.
-Ne tedd ezt velem! Most mi lesz? Kit vigyek helyetted? Egy csapat vagyunk! - hüledeztem. Teljesen kétségbe ejtő volt a helyzet.
- Ez így nem teljesen igaz. Mi a táncosok vagyunk, háttéremberek. Hívj valakit Jucus iskolájából.
- Képtelenség! Ennyi idő alatt nincs, aki betanulná a koreográfiát olyan pontossággal, hogy hibátlanul menjen!
- Akkor menjetek ketten Erikával.
- Az sem jó, mert 3 emberre tervezünk évek óta! Nem tudjuk átkoreografálni sem! Áááá, nem hiszem el! Ez egy oltári jó lehetőség!
Gyorsan felhívtam Jucust. Azt mondta, tudna nélkülözni egy lányt, de nem garantálja, hogy be tudja időre tanítani.
- Anett és Erika vannak nálam a legrégebben. Ők a legjobbak. A többiek csak jók. Nehezebben tanulnak, és nem táncolnak olyan régen. Tudnék ajánlani 1-2 lányt. Gyere be a suliba, nézd meg őket, aztán eldöntheted, hogy mi legyen. Végső esetben egyébként felléphetsz egyedül is.
- Lehetetlen. Nem Csézy vagyok, hogy el tudok adni egy dalt kizárólag a hangommal. Ez a körítés mind az őrültséghez tartozik, ezért lettünk Crazy. Bemegyek mindenképpen, hátha sikerül valakit találnom. Legfeljebb addig nem is alszunk, amíg be nem tanulja a számot.
Halál ideges voltam. Megint nem mertem kocsiba ülni. Hívtam egy taxit és Jucus sulijához hajtottam. Több lányt is megnéztem. Nagyon nehéz volt. A legtöbben iszonyú kezdők és a mi koreográfiánk nem volt egyszerű. Ráadásul van benne egy emelés, ami a szám végére kell. És bár nem vagyok egy túlsúlyos maca, többen képtelenek voltak megemelni.
- Az ördögnek tartasz itt ennyi kétbalkezest?!! - kiabáltam, amikor az egyik csajnak ugyan sikerült nagy lendülettel felemelnie, de ugyanezzel a lendülettel el is ejtett... Sajgott mindenem.
- Ha most kitört volna a bokám, beperelem! - fenyegetőztem.
- Mi van veled? amióta Kari nincs veled, rád sem lehet ismerni!- esett nekem Jucus.
- Ki az a Kari? Közöm nincsen hozzá! - ordibáltam magamból kikelve. - Nincs szükségem rá és senkire sem! Főleg ilyen két bal lábú nyúlbélákra!
- Ne beszélj így velük! Ezek a fiatalok még tanulnak! Ne tipord a sárba az önbizalmukat!
- Érdekel is engem! Megyek, hívom Erikát. Fellépünk ketten. Átalakítjuk a koreográfiát. Másképp úgy látom nem fog menni.
Előtte lefordítottam a dalt angolra, mert persze az adott ország nyelvén akartam elénekelni.
I feel
Refain:
What I feel, with words cannot be related,
What I believe, you may not find it out...
You threw it away, than the dirty rag,
Bye, your lip didn't say something else.
1)God to you, and whatnot,
Our shade on the churches' wall...
Falling onto gravestones,
Onto a witch's manner.
Your poison concocted by you,
Throttled finally!
Refrain
2)You should understand it, if once liked,
What you made with me how!
Revealed, carelessly threw away,
While damned!
But I look down on you, forever!
You squandered your talent,
This is what you deserve!
Refrain
3)Your talent you wasted it from defiance,
You did not take off your stubbornness,
Do only some, as if would never have been,
Never throw away our existed dream.
- Egy-két-hár-négy-öt-hat-hét-nyolc! - éppen próbáltunk Erikával. Persze, maga a koreográfia tök jól ment, de így kettecskén...hát, nem volt az igazi!
- Nem fog menni ez így. Ketten nem olyan jó.
- Akkor csináljuk hárman - szólalt meg valaki. S ahogy hátrafordultam, Karival találtam szembe magamat...
|
