[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 221
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 221


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Valahol ahol az egekbe torkolnak a fák
Ideje:: 02-09-2009 @ 08:25 pm

Valahol ahol az egekbe torkolnak a fák, ott ahol a völgy mélyét elrejti a felhő, ott ahol ha mélyre nézek, mégis a magasba látok, valahol itt tekintek ki a párás szemeimen. Most közel vagyok magamhoz, s közel vagyok ahhoz, amit otthagytam neked. Kopott, cserepes ajkaim sarkára csendes mosoly telepszik, a tegnap este zenéje andalog fülemben, s alig egy napja még újra oltalmazó mellkasába zárt minket az éjszaka, de ma már más fekszik melletted. De én nem kérdezem ki ő, ki vagy te neki, miért jött, nem kérdezem, hogy mit nem mondtál még el, nem kérdezem, hogy van-e még titkod. Velem újra zúgva robog tova az út az álmatag tájban, ismeretlen helyen járok, nem tudom hova tartok, mi vár rám, csak abban bízok, hogy nem káprázat volt csupán a hely amit magaménak tudtam, ahonnan elindultam. Jó éjszakát kívántál, legutóbb, de még napok kellenek, hogy álomra tudjam hajtani a fejem. És igen, valahol én is várok, várok mint azt ezerféleképpen szóba, dalba lehet önteni, várom, hogy felnyíljon a seb, s egy idegen méreg beoltsa génjeimet, és megtanuljak lélegezni a zúgó szélben, a sodró vízben, a fullasztó hiányban, a keserű nélkülözésben. Tudom, hogy bőröm meg fog süketülni, világtalan lesz, s maró lesz újfent lemondani arról, amit visszanyertem a testeden rajzolt láthatatlan körökkel, az érintés mámoráról. Megmarad a remény, ami még hideg vasával tapint, amit kaptam tőled megerősítésként, ami nekem, félek mást jelent, mint mit igazából remélhetek, ami nekem, félek mást mond, mint neked, ott a pótolt, vagy a soha nem létező hiányom mellett, az ágyban. -fegyvernekylevente


Utoljára változtatva 02-09-2009 @ 08:25 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: semi
(Ideje: 02-11-2009 @ 08:22 pm)

Comment: tetszik


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds