| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Napfény Ideje:: 02-13-2009 @ 09:28 pm |
|
|
|
|
| Furcsán hideg volt a hangod, s a gondolatok, mik a napok alatt felhalmozódtak az agyamban és fel-alá rohangálva várták, hogy elmondassanak, mind megtorpantak egy pillanatra, s keserű arccal, tágra nyílt szemekkel füleltek, mert minden kimondott szó fagykén járta át apró szívüket. Megijedtek, hogy soha nem fognak világra jönni, hogy nem te vagy az az ember akinek szólani fognak, mintha rabságuk a holnaptól az örökkévalóság áttetsző határáig nyúlt volna. Mintha nem lobogott volna már a tűz ott a túloldalon, mintha betemetett volna mindent a latyakos város, a zsibongó gyerekek zaja, a házak tövébe szorított keserűség. Nagyon féltettelek akkor is, most is. Lelkem kérlelt volna, hogy gyere vissza, búj vissza a mellkasom alá, szivárogj az íriszemen át az agyamba, hogy minden nap veled ébredhessek, hogy legyen kiért tennem, hogy legyen kiért léteznem. De nem szóltam ma sem, s holnap sem fogok. Nem akartalak soha befolyásolni, nem köthetem meg az égen a felhőket, ha kedvemet lelem rajzolatukban, csak remélhetem, hogy a szél újra visszahozza nekem őket. Ezt a terhet csak önként lehet felvállalni. Most is előrebillent fejjel ülök a fotelban, s üveges tekintettel nézem a tetőablak mögött kavargó végtelent, ahogy galambok forognak a szélben, ahogy a kósza falevelek szánkóznak végig a hideg fuvallatokon. Csak a csend maradt, csak a dübörgő csend, a viaszos tapintású gondolat, vajon melyik mélyrepülésnél töröm szilánkosra testemben azt az apró tükröt, ami még visszatükrözi a nap fényét.
-fegyvernekylevente
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-13-2009 @ 09:28 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 02-14-2009 @ 05:59 am)
Comment: Szomorú, szép írás!...A fájdalom kihozza az emberből az érzések halmazát...Gratulálok írásodhoz!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szavathna (Ideje: 02-14-2009 @ 08:30 am)
Comment: Fájdalmas sorok kiabálnak csendesen. Megható írás... Üdvöz9öllek:Anna |
|
|
|
|
|
