Zsigai Klára

Igazság arca!

Láthattam volna,
de csak ma látom,
földek, rétek virága,
nem terem holnapot!

Hallhattam volna,
de csak ma hallom,
meghallani nem akartam,
nincs igazság,
demokrácia
hatalomé az uralom!

Érthettem volna,
mit hinni soha nem akartam,
álarcban öltött testet,
erőszak, közöny, mocsok,
aljas tettek!

Tudhattam volna,
vakon hittem,
jövőben bíztam,
égre nézek,
szó kevés, mit látok,
fényre, napsugárra vágyok!

Érzem bőrömön,
mit gondolni sem mertem,
anyagi jólét,
tűzhöz közel adatik,
évszázados veríték munkája
kezek közt tűnik el!

Lélek el nem viseli,
fel nem dolgozza soha,
testi fájdalmat bőrömön érzem,
kevés egy élet, mostoha a sors,
külön békét kötöttem
magammal, és az Istennel!

Tudhattam volna,
már pontosan tudom,
igazság arc nélkül jár,
évszázadok hazug fátyla
álarcokra égett,
senkit nem érdekel a kor,
szívet tépő szenvedés, fájdalom!

Győr, 2009. február 16.