Felriadtam ma hajnalban,
szörnyű álmok rémítettek,
kapaszkodtam a paplanba,
ujjaim már fehéredtek.
"Csak álom"felfogni nem bírtam
és csak sírtam,egyre sírtam.

Azt álmodtam,nagybeteg vagy:
"Gyógyíthatatlan"mondták az orvosok.
Nem volt remény,nem volt vigasz
s az álombeli Borka zokogott.

Aztán később felriadtam-
egyedül a hideg ágyban-,
az álmot feledni akartam-
megfeszült a kezem-lábam.

Melletted vágytam feküdni,lenni,
hogy megnyugtass és átölelj:
karoadt a hátamon érezni,
hogy a halál csak álom,biztos legyen.