Amikor hiszed
hogy végképp szabadultál
rándulsz egyet
nyakadon a hurok
fogva vagy
a városban
bármerre jársz
ezernyi csiga húzta csík
rengeteg emlék csapda
sírni se bírsz
már
nem te vagy aki voltál
nem az aki vagy
pókok lesnek a sarokban
kis marionett figura
más kezében
fonalak irányítanak
szöknél a semmibe
futnál remegve
csak ne lássanak
árnyék vagy
aztán felemeled a fejed
vállalva a neved
s íme a zajban
arccal előre
taposnak
nevető nézők
a földbe.