Elkészült végre a Gabival közös dalunk.


Álmaink útján

Gabi:
Most állj meg egy pillanatra,
hallgasd, miről szól a dal,
mert ebből te is tanulhatsz,
figyelj csak!

Rita:
Rózsaszín felhőkön szálltunk,
Soha meg nem álltunk,
Féltünk, mégis repültünk,
A hidegben dideregtünk.

Kari:
Remegtünk, szerettünk,
Féltettünk, vesztettünk,
S mégis valami hajtott tovább,
Talán, ott valami jobb vár!

Refrén:
Álmaink útján járunk,
S boldogságot találunk!
Vezetünk téged is, figyelj,
Álmaidat te is meglelheted!

Kari:
A cél lebegett felettünk,
A végső állomásra elértünk,
Innen nincs visszaút,
Mögöttünk csak a múlt!

Rita:
Elküldtük, mert fájt,
S ránk borult a valóság,
Fájón, elmébe hatolón,
Belepi már mindet a hó!

Gabi:
Ne, félj, most hallgass ránk!
Előtted áll az egész világ!
Ne feledd, boldog csak az lehet,
Aki az álmaiban hihet!

-Reférn 3x-


A klipet egy koripályán forgattuk, ahol négyen marháskodtunk. Erika már egyre többet vokálozott a dalokban, sokat képezte a hangját énektanár segítségével. Jól haladtak az otthon munkálatai is, valamint a lemezfelvétellel sem voltunk lemaradva. A fellépő ruhákkal viszont problémák akadtak.
- Na, jó, valld be most már, hogy mennyit is híztál te! - állt elém Kari. Éppen méretet vett rólam, két héten belül már harmadszor és mindig más volt.
- Igazság szerint... 10 kilót híztam az utóbbi időben. Pedig annyira odafigyelek, hogy mit eszek! De mostanában a fűszeres dolgoktól hányok, a paradicsomos pizza pedig egyszerűen ellenállhatatlanná vált! Nem beszélve a savanyú uborkáról fasírttal és huh, tegnap is megettem két szelet Sacher tortát. - soroltam.
- Te nő... Nekem itt valami gyanús. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, terhes vagy! - bökte ki Kari.
- Az tényleg elképzelhetetlen. Megmondták a baleset után, hogy többé nem tudok szülni. Olyan mértékben károsodtak a belső szerveim, hogy képtelen lennék teherbe esni. - emlékeztem vissza. - Mindenesetre holnap elmegyek az orvoshoz, biztosan kitalál valami jó fogyókúrát nekem. Minden rendben lesz, nyugi! - próbáltam mosolyogni, de csak vicsorogni tudtam... Terhes, na persze! Azért elmentem az orvoshoz, aki elküldött mindenféle vizsgálatra. Majd mivel nem talált semmit, átnézte a régi leleteimet.
- Úgy látom, volt egy újabb műtétje, amikor autóbaleset érte. - mondta, fel sem nézve a papírokból. - Belső sérülései voltak, de úgy tűnik, azóta minden rendben van. Na, nézzük csak... - tovább vizslatta a leleteimet. - Volt egy korrigációs műtétje az említett baleset után. Megállapították, hogy a méhén egy apró elváltozást találtak, amelyet sikerült korrigálniuk. Ami azt jelenti, hogy valójában akár teherbe is eshet. - ekkor felnézett rám. Döbbenten ültem. Miért is nem néztem át azokat a papírokat? Annyira magam alatt voltam akkoriban, örültem, hogy kijöhettem végre, élhettem tovább... És most, amikor már egyedül vagyok és nem is vártam, talán... Talán gyermekem lesz?
- Ez hihetetlen! - nyögtem ki.
- Persze, biztosat csak nőgyógyász mondhat. Javaslom, keressen fel egyet, minél hamarabb!
- Köszönöm doktor úr! - és elbúcsúztam. Egyből mentem is Kovács Nórához, aki először elismételte a háziorvosom szavait, miszerint a leleteim azt mutatják, teherbe eshetek. Ezután megvizsgált, majd évekkel azután, hogy elvesztettem az ikreimet, azt mondta:
- Gratulálok! Ön gyermeket vár! - és rám mosolygott. - A csodával határos, ami történt! - mondta őszinte örömmel.
- Elképesztő! - ráztam meg a fejemet. - És csak egy? - próbáltam humorizálni.
- Igen, ezúttal teljes bizonyossággal mondhatom, hogy két hónapja egy gyermek növekszik a hasában! - nevetett Nóra. Öröm és bánat keveredett a lelkemben. Egyrészt hihetetlen érzés volt, hogy mégis csak szülhetek gyereket. Annyi éven át abban a hitben voltam, hogy ez többé nem eshet meg velem. Másrészt viszont elszomorított a tény, hogy a kicsi apa nélkül fog felnőni. De feltétlenül meg akartam tartani. Ha már ilyen szerencse ért... Arról viszont le kell mondanom, hogy a színpadon ugrabugráljak. Úgyhogy minél hamarabb el kellett mondanom a többieknek is. Összehívtam őket a lakásra.

- Nos, Karival már beszélgettünk róla, hogy furcsa módon elkezdtem hízni, bizonyos ételektől hányok, másokat pedig nagyon kívánok. A legtöbb fellépő ruhámba bele sem férek. Ezért elmentem orvoshoz. Ahol közölték velem, hogy buta módon elsiklottam egy fontos momentum felett és nem olvastam át rendesen az autóbalesetem után a zárójelentésemet. Nos, nem szaporítom tovább a szót: egy véletlennek köszönhetően a méhem teljesen ép, és jelenleg egy kisbaba fejlődik benne! - közöltem, mire örömtől sugárzó, döbbent arcok néztek felém, majd mindenki egyszerre gratulált, ölelgettek...
- Hé, csak finoman! Őt már szeretném megtartani és felnevelni! Ezért le kell mondanom a táncikálásról és egyéb dolgokról. Meg jó volna, ha mindig lenne velem valaki, nehogy véletlenül a történelem megismételje önmagát.
- Persze, ez egyértelmű! - mondta Jojo.
- Mi mind melletted vagyunk és leszünk! - bólogatott Kari. - Még jó, hogy végzünk a sulival nyáron!
- Jah, én is örülök! Bár már eléggé nagy pocakom lesz a vizsgákkor! - mosolyogtam. - De nem érdekel, csak egészséges legyen!:)
- De mi legyen a sajtóval? - kérdezte Erika. - Biztos, hogy nem fogod tudni eltitkolni ezt előlük!
- De, el fogjuk! - jelentette ki Jucus. Hálásan néztem rá. - Elhúzzuk a lemez kiadását. Megtehetjük. Majd, ha a baba megszületett, akkor adjátok csak ki. Jót is fog tenni, a tánc segít a szülés után lefogyni Ritának. Az otthon átadása is szeptemberre esedékes. Úgyhogy szerintem teljes mértékben megoldható.
- Ha pedig mégis szerepelnem kell, legfeljebb nem vállalok nyilvános fellépést. Szerintem simán meg tudunk egyezni például a Vivával, hogy ha segítenek eltitkolni, előjogokat kapnak. Tehát elsőként majd ők mutathatják be a babát, meg ilyesmi. - mondtam. - Nem szeretném, ha Tomi értesülne a dologról. Úgyhogy díjaznám, ha Gabinak sem szólnátok.
- Rendben van, megoldjuk! - bólintott rá Kari.

Az elkövetkező időszak elég gyorsan telt. Már egyre ritkábban ültem a volán mögé, mindig igyekezett elkísérni valaki, ha el kellett mennem otthonról. Szerencsére a Vivával sikerült egyezséget kötnünk. Így, ha mentem is hozzájuk interjúra vagy valami, kizárólag has fölött kameráztak. Nem volt igazából feltűnő, mert törekedtem rá, hogy úgy üljek és úgy álljak, hogy ne látszódjon semmi. Ha mégis kicsit elcsúszott volna a kép, arra az esetre mindig fekete felsőt vettem fel. Mivel a sajtóban továbbra is úgy tudták, hogy nem lehetek terhes, sokan nem is foglalkoztak velem. Ha fel is tűnt valakinek, akkor is azt gondolta, hogy bizonyára híztam és azt igyekszem rejtegetni. Rafi például ezt írta:
"Rita, a Crazy énekesnője, valószínűleg túl sokat stresszel mostanában. A stresszt pedig a legjobban a csokoládé oldja. Attól tartok, a mi Ritánk túlzásba vitte a nassolást az utóbbi időben. Mi így is szeretjük őt, de azért szurkolunk, hogy hamarosan jusson ideje aktív pihenésre, esetleg sportra. Mert bár így is szép, azért nem szeretnénk felgörgetni őt a színpadra!:)"
Persze voltak rosszindulatú újságírók is, akik elég rendesen ócsároltak. Egyesek még azt is megpendítették, hogy nem merek ilyen kövéren kiállni a színpadra, ezért húzódik el az új albumunk kiadása. Nevetségesek voltak, ezért mi is csak röhögtünk rajta és együtt készültünk a vizsgáinkra.