2 héttel a szakításuk után:

          Mindketten egy albérletben laktunk a Lehel úton. A saját házunk volt és a harmadik szobát kiadtuk agy harmadik félnek, ami csökkentette a rezsiköltséget. Robinak jó volt ez a lakás, mert 8 percnyire volt gyalog az egyetem, nekem pedig azért volt jó, mert csak felszálltam a 31-esre a házunk előtt és ez elvitt egyenesen a munkahelyemig, a vasútállomásig. Az öcsémmel volt köztünk 9 év korkülönbség, de ez sosem zavart minket, jól megértettük egymást. Nagyon hasonlítottunk egymásra, mind külsőleg, mind belsőleg. Még a hangunk is nagyon hasonlított, így ha felvettük egymás mobilját, az illető mindig azt hitte, hogy azzal beszél, akit hívott.

A történet kezdetén ő 21 volt, én pedig 30. Ő harmadéves volt a Debreceni egyetem filozófia karán, én pedig 5 éve dolgoztam kallerként a MÁV-nál.

- Na akkor tisztázzunk valamit. Kérlek had mondjam el én hogyan látom a helyzetedet és aztán Te elmondod, hogy miként szeretnéd csinálni. Ha úgy döntesz, hogy megölöd magad, akkor csak rajta, de tudd, hogy amint megtudom, hogy meghaltál, azonnal én is végzek magammal. Nem fogok anyánk elé állni a halálhíreddel. Itt vagyok melletted. Ha gondolod felmondok az állásomban és minden időnket együtt tölthetjük. Számíthatsz rám és ezeket ne vedd nagy szavaknak, tudod, hogy legkedvesebb öcsém vagy,

- Az egyetlen öcséd vagyok – erre a kijelentésemre végre elmosolyogta magát.

- Az mindegy, szóval tudod, hogy elveszítettem Fruzsit, 5 éves kapcsolatomat. Tudod, hogy mennyire megviselt éveken keresztül. Na ettől szeretnélek megkímélni, mert ez a fájdalom az én hibámból, húzódott így el. Mivel azt hiszem van tapasztalatom a témában, mármint az elhagyatottság érzésében, így szeretnék segíteni neked. Hogy kevesebb szenvedés révén tudj kijutni ebből az állapotodból.

- Kedves vagy, de mindenkinek magának kell a gyászát átélnie.

- Ez igaz, de van úgy, hogy élvezzük a gyászunkat és nem akarunk tőle szabadulni. Így nyúlhat el évekig ez az állapot és ez rengeteg kidobott hónap a semmibe. Pedig vár az élet öcskös, ezt neked is meg kell értened.

- Tudod, hogy nem vigasztal semmi.

- Igen tudom és nem is szeretnélek vigasztalgatni, mert tudom, hogy én is a búsba küldtem az illetőt, mikor velem megpróbálták. Na de had folytassam, hogy miben tudnék neked segíteni. Először is, felügyelet alatt tartanálak. Ez most nagyon hülyén hangzik, de tény, most arra van szükséged, hogy megóvjalak téged magadtól. Bárcsak nekem is lett volna egy bátyám, aki átment ilyeneken. Mit értek felügyelet alatt? Mivel hellyel közel tudom, hogy mi játszódik le egy elhagyott ember szívében, tudom, hogy mikor milyen rigolyák fognak előjönni benned. Nem lehet általánosítani, tudom, nem vagyunk robotok, nem vagyunk egyformák, de azt hiszem az alaptünetek hasonlóak lesznek. Nem mesélek róla, mi vár rád, te is tudod, hogy a kő kemény pokol, ez elől nem lesz menekvésed, de rajtad áll, hogy ezt a poklot mennyi ideig akarod élvezni. Én melletted leszek és nem hagyom, hogy gyászod túlságosan elhúzódjon. De ezért meg kel küzdened. Szeretnéd ezt az utat velem megtenni? Talán könnyebb lesz.

- Balázs én mindjárt elsírom magam, olyan jó fej vagy.

- Remélem nem ironizálsz.

- Dehogy is. Azt hiszem, tényleg könnyebb lesz veled. Hálásan köszönöm, hogy így törődsz velem és ígérem, mindenben együtt fogok működni veled.

- Rendben, nagyon örülök, el is kezdhetjük. Add ide a mobilod!

- Hogy?

- Jól hallottad, add ide a mobilod!

- Miért?

- Hogy ne tudd Zsókát felhívni.

- Nem fogom felhívni, nem vagyok hülye.

- Tudom, de azért csak add ide.

- Máséról is fel tudnám hívni, a 3 év alatt belém vésődött a száma.    

- Igen, de a telefonelkobzás, kétirányú. Ő sem fog tudni elérni engem.

- Nem fog hívni. – ezt szomorúan ejtette ki, sóhajtott egyet, kivette a zsebéből a telefonját és átnyújtotta bátyjának.

- Mindegy, kikapcsolom és legalább három hónapig nálam lesz.

- Három hónapig mi a fenét csináljak mobil nélkül?

- Az enyémet használhatod, persze egy számot nem hívhatsz fel sosem.

- Természetes. A barátoknak megmondom h rajtad keresztül érhetnek el.

- Ez a beszéd Robikám, örülök, hogy nem veszünk össze már az elején. Ja és azt még leszeretném tisztázni, hogy felvagyok készülve, hogy párszor majd nagyon ki fogsz kelni ellenem. Már most szólok, hogy bárhogy próbálnál megbántani, azt előzetesen is megbocsájtom neked, mert tudom, hogy nem leszel beszámítható állapotban.

- Miért akarnálak én megbántani.

- Hagyjuk, majd meglátjuk mi lesz.

3 hét után:

Egy hét telt el, ezután a beszélgetés után és egy délután elkezdődött öcsém igazi szenvedéstörténete. Egyik este többször is lement, valahová, de 5 perc múlva mindig visszajött. Épp a Premier liga aznapi fordulóját néztem, így nem csináltam belőle nagy ügyet. Én szerencsétlen. Mikor kimentem a konyhába és összefutotta Robival, megkérdeztem tőle, hogy miért rohangál le fel, azt válaszolta hogy egy ismerőse hoz neki valamilyen anyagot és nem tudta megjegyezni, hanyas számnál kell felcsengetnie. Ezt még párszor eljátszotta, aztán egyszer nem jött vissza. Mikor vége lett a Premier ligának és még mindig nem jött vissza, elkezdtem rosszat sejteni. Lementem, nem volt sehol. Félelmem azért is volt megalapozott, mert megbeszéltük, hogy ha bárhova is megy, azt közli velem. Elkezdtem a bérházak között Zsókáék bérházához. Nem égett a villany, de tényleg rosszat sejtettem és a kapualjban elkezdtem várni valamire. Hogy történjen valami, hogy egyszer csak feltűnjön Zsóka vagy nem is tudom, de reméltem, hogy egyedül lesz. Egy félóra után, meguntam a várakozást és hazamentem, de Robi nem volt sehol. Visszamentem a házhoz és addigra már égett egy kisvillany Zsóka ablakánál. Ránéztem az órámra és azt mondtam magamnak, hogy várok még fél órát. Ha nem történik semmi, hazamegyek. Alig lelt el 5 perc nyílt az ajtó és Robi lépett ki rajta. Hírtelen nagyon mérges lettem rá.

- Mi a fenét keresel itt?

- Ő, én csak egy levelet vittem neki.

- Írtál neki egy levelet?

- Igen, beleírtam minden két hete tartó gyötrődésemet, szenvedésemet, de hidd el nem olyan szándékkal írtam, hogy bármit is remélnék tőle, ilyen búcsúfélének szántam.

- Már elbúcsúztatok ezerszer.

- Tudom, ne haragudj.

- Nem tartottad magad a megállapodásunkhoz és nem mondtad meg, hogy hova mész.

- Nem engedtél volna el.

- Így van, még egyszer ez nem fog előfordulni, garantálom.

- Jaj, ne csinálj már belőle ilyen nagy ügyet, egy találkozásba még senki nem halt bele.

- Te nem vagy ura magadnak és nem tudod miről beszélsz. Ezért vagyok én melletted, többé elkerülöd ennek a háznak a 500-méteres környékét, megértetted?

- Jaj de félelmetes vagy ilyenkor, és nem áll jól neked ez a kioktatósdi. De tudom, hogy csak segíteni akarsz.  Ígérem elkerülöm, de holnapra megígértem neki, hogy elhozok egy címről neki egy tv-t, ez lesz az utolsó szívességem neki.

- Ez így szokott lenni, még egy szívesség, még egy utolsó és teljesen ki fog használni.

- Nem látod, hogy úgy játszik veled, mint macska az egérrel?

- Ne állítsd be gonosznak, te is ismered, szeretett engem.

- Ez az szeretett, de már nem.

- Mint embert még most is.

- Ez egy akkora közhely, neked mint tanult embernek nem kéne bevenned az ilyen maszlagokat. Elmúlt vége, nincs semmilyen bratyizás, a te érdekedben.

- Jól van nem állok le veled vitatkozni, de a holnapot megígértem és ezt még megteszem.

- Rendben, akkor én is segítek, és abban is, hogy nehogy tovább maradj a kelleténél.

- Nem állt szándékomban, nála időzni, csak a tv-t viszem vissza neki.

Közben haza is értünk, otthon nem szóltunk egymáshoz. Este hallottam, hogy sír, persze visszafojtva, de a szipogása áthallatszott. Nem mentem át hozzá, talán a könnyekre szükség van. 

Másnap a munka után el is mentünk a megadott címre, fogtuk a tv-t és elcipeltük Zsókához. Majd meg gebedtünk, de nem rinyáltam Robinak, volt elég gondja. Mikor beléptünk Zsóka kedves volt, szomorkásan mosolygott, letettük a tv-t és én indultam is ki a szobájából, de Robi ott maradt. A lakás ajtaja tárva nyitva volt, és én a folyosón vártam öcsémet. Két perc múlva már jött is ki teljesen feldúltan.

- Húzzunk haza gyorsan. – és leszaladt a lépcsőn és én vele tartottam. Még hallottuk, hogy Zsóka utána kiabál, hogy ne haragudj!

- Mi a fene volt ez? – Kérdeztem az utcára kiérve. – Minek maradtál bent nála?

- Hogy egy cd-t adjak oda neki, amin az összes fényképünk és videónk volt. El sem olvasta a tegnapi levelem!

- Hogy?

- Egy nap kevés volt rá, hogy elolvassa, de azért arra jó vagyok, hogy a tetves tévéjét hajkurásszam. Légyszi ne mondj semmit, igazad volt, többször nem leszek balfácán.

Nem szóltam semmit, megint hazamentünk, este megint szipogott és őszintén mondom, volt, hogy ilyenkor engem is a sírás kerülgetett. Ez egy nagyon nehéz időszak volt, de nem csak kettőnknek, hanem anyánknak is. Egyedül nevelt fel minket és mikor szakítottak Robi hazament és én is szabadságot vettem ki. Robi ágynak esett és tényleg megbetegedett magas lázzal. A lelki szenvedése ráment a testére is. Egyszer hallottam, amint anyánk azt mondja neki ülve az ágya szélén, hogy hidd el, a te fájdalmad háromszorosan fáj anyai szívemnek. Azt a jelenetet én sem bírtam könnyek nélkül. Ha valakit igazán szeretünk, akkor tényleg képesek vagyunk a fájdalmát is átvenni.

5 és fél hét után:

Egyszer a munkából hazaérve, Robi a szobámban nézte a tv-t. Leültem, mesélni akartam valamit a munkahelyemről, de gépisen csak annyit mondott.

- Voltam Zsókánál, egy szál virággal...

- Te szerencsétlen!

- Tudom, hogy egy féreg vagyok, egy hímringyó. De azt hittem belehalok, ha nem ölelhetem meg még utoljára.

- És most jobb?

- Sokkal rosszabb. Közeledni akartam hozzá szexuálisan. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy nem rég még csókolózhattunk és most már ezt nem tehetjük meg.

- Na és mit szólt hozzá?

- Azt engedte, hogy ölelgessem, többet nem.

- Tényleg szánalmas vagy, pedig azt hittem már túl vagy a nehezén. Értelmes kölyök vagy, nem értem miért nem vagy képes felfogni, hogy az ilyen akciókkal csak magadat építed le szép lassan.

- Tudom, többé nem fordul elő.

- Ha még egyszer átmész hozzá, megkeresem Zsókát és beszélek vele, hogy soha többé ne engedjen be téged a te érdekedben.

- Nincs szükség rá, nem keresem többé. De azt gondoltam, hogy az elfojtások csak sebet hagynak és hagyni kell, hogy fokozatosan barátság közben szakadjon szét a kötelék.

- Tudod, hogy nem vagyok ennyire a szavak csavarója, de szerintem ez baromság. Nincs mit ezen babusgatni, hatalmas pofont kaptál és nem lehet találkozásokkal szépítgetni a sebet, mert ezzel csak tovább téped.

- Még hogy nem értesz a szavakhoz, ezt tök jól kifejtetted. - aztán más tárgyra tértünk és innentől, úgy tűnt megoldódott minden, és végre Robi is látja, hogy ez az önmaga kiszolgáltatása nem vezet sehova. Ha néha beszélt róla és az egekbe magasztalta Zsókát, csak emlékeztettem rá az utolsó hetek pillanataira, mikor megtiltotta Robinak, hogy vele menjen bulizni és ha mégis vele ment az egész estét azzal töltötte, hogy folyamatosan alázza meg öcsém büszkeségét. Ha Robi elkezdte valamilyen szép emléküket lefesteni, tudom nagyon gonosz voltam, de csak idéztem egy Zsóka mondatot: „- Mit jössz utánam mint egy kutya?” – és ezután Robi abbahagyta a mesélést, mert belátta, hogy nem megoldás az ha csak a szépre emlékezünk, mert ez oda vezethet, hogy egyszer csak el is felejti, hogy elhagyták és megint úgy fog fel mindent, mintha még most is járnának.  

8 hét után:

Egyszer elmentünk bulizni Robivall. Velünk jött még pár barát és kocsink is volt. Nem tudtuk, hogy a tornádóba vagy a sárkányba menjünk, de elhatároztuk, hogy ezt az estét nem csak iszogatással töltjük, hanem keresünk valami lánykát is. Már az elején villám csapott az egész tervünkbe, de én erről nem tudtam. Utólag megtudtam, hogy mikor kiszálltunk a kocsiból, végig sétáltunk a kis csónakázó tó mellett és ott ült két részek suhanc, akiket Robi ismert. Kicsit hátramaradt Robi, váltott velük egy pár szót és úgy mentünk be a Sárkányba. Fontos üzenetet kapott, a Kikötőben van Zsóka. A sárkányban sok ember volt, rengeteg lány, úgy látszott jó napot fogtunk ki, az élő zene is tűrhető volt, így egy kis felesezés után, táncra is kerekedtünk. Mi csak ráztuk magunkat a srácokkal, bevallom nem vagyok az a nagy táncos, de Robi hamar talált egy nagyon szép lányt. Rögtön magukra vonták a figyelmet, olyan jól táncoltak együtt. A lány szeméből láttam, hogy Robinak nyert ügye van, de ő bár mosolygott, mintha nem is közöttünk lett volna, a gondolatai máshol jártak. Úgy az 5. tánc után szerintem a lány már várt valamire, de Robi egyszer csak búcsút mondott neki. Mi addigra már rég kényelmesen elhelyezkedtünk pár fotelszerűségben és egy újabb körünkkel serkentettük jó hangulatunkat. Robi odajött hozzánk és csak annyit mondott, hogy átugrik egy Staropramenért a Kikötőbe. Ez mindenkinek világos volt, hisz ez a finom barna sör, csak ott termett. Körülbelül húsz perc múlva visszatért, leült közénk és kellemesen elbeszélgettünk. Aztán jöttek a következő körök és kezdtünk minden hülyeségen nevetni. Aztán két óra múlva, Robi megint elnézést kért és a sör ürügyén megint eltűnt. Egy idő után fejembe szállt az ital és kimentem a szabad levegőre, hogy kiszellőztessem a fejem. Minta a túloldalon az öcsém hangját hallottam volna. Rögtön átmentem a villamos síneken és a Kikötő bejárata előtt megláttam Zsókát és Robit. Ordibáltak egymással és mindketten kétségbe voltak esve. Robi egyfolytában azt hajtogatta, hogy még meg kell beszélniük valamit, Zsóka pedig sírós hangon csak azt hajtogatta, hogy nincs mit megbeszélniük.  Álltak páran látótávolságban, de senki nem tett semmit. Bevallom én is csak mozdulatlanul álltam és tudtam, hogy nem tudok segíteni. Egy 5 perc után Zsóka elment a barátaival és Robi megfordult és a Kikötő oldalán megközelítette a tavat. Tisztes távolból követtem, féltem, hogy valami hülyeséget akar elkövetni. Felment a csónakok kis fa kikötőjére és letérdepelt és előrehajolt, úgy hogy látta magát a vízben. A könnyei belecsöppentek a sötét vízbe. Odamentem hozz.

- Figyelj, a vizet nem ajánlom tök hideg és a fulladásos halálnál nincs rosszabb a földön. Plusz egy méteres a víz, szóval amúgy is nagyon erőlködnöd kéne, hogy megfulladj. Azt hiszem nem értett meg, keservesen sírt, nem látott és nem hallott maga körül semmit. Próbáltam elviccelni, hogy inkább menjen be az erdőbe egy üveg vodkával, igya le magát és szépen csendesen elalszik és a jégszíve már nem fog fájni. Semmi reagálás erre a morbid viccemre sem. Lehet, hogy az alkohol tette, de teljesen összeomlott, azt hiszem azt nem bírta feldolgozni, hogy az akit 3 évig ölelt, most ilyen csúnyán eltaszította magától. Felsegítettem, elbotorkáltunk a kocsiig, a barátok már ott vártak. Hamar hazaértünk, leterítettem egy bárányszőrmét és áthoztam a takaróját a szomszéd szobából. Nem akartam egyedül hagyni, sokáig sírt még teljesen benedvesítve a szőrmát, majd szenvedéseitől mély álma mentette meg.     

10 hét után:

Egyik hétvégén Robi nagyon feldúltan jött haza.

- Zsókának van valakije. Összefutottam a barátnőjével az utcán, és egy leleményes fogással kiszedtem belőle, pedig nem is akarta kikotyogni. Sejtettem, hogy lesz valaki, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar.

Nem tudtam neki segíteni, imádkoztam, hogy sose lássa meg őket kézen fogva, mert abba tényleg belehalna. Pár nap múlva, könnyes szemmel jött be a szobámba, nagyon hadart és fel alá járt a szobámban.

- Találkoztam vele a Teniszke sörözőben, de csak egy percet beszéltünk, mert mondta, hogy mennie kell az egyetemre egy találkozóra. Biztos, hogy a barátjával találkoznak. Nem tudom mit csináljak, még elszaladhatnék a suliba, még láthatnám őket.

- Megőrültél?

- Tudom, belepusztulnék, de nem hiszed el, most mennyire fáj ez nekem.

Kiszaladtam egy sörért, és elkezdtem neki a gépemen fényképeket mutogatni a legutóbbi prágai utamról, amin az egyik cimborámmal nagyon elintéztük magunkat és elég vicces képeket csináltunk arról az estéről. Egyszer csak Robi felnevetett és én nagyon örültem, hogy eltereltem a gondolatait. 10 perc múlva megköszönte és mondta, hogy már könnyebb.

14 hét után:

Aztán valami csoda folytán, egyszer elmentünk a kikötőbe, ahol természetesen megint jó testvérként lerészegedtem öcsémmel, hogy osztozzam ebben a kényszerében is, de most valahogy minden más volt, mint az eddigi koreográfia. Összefutottunk Robi egyik csoporttársával, aki hobbiját írással és Kapuérázással töltötte és azt hiszem mindkettő jól ment neki. Nagy ívó hírében állt, akit nem nagyon lehetett leinni. Jól elbeszélgettünk mindenről, jó volt a beszélgetés, aztán Robival megittunk ketten 4 üveg bort és tényleg mindent olyan szépnek láttunk a kocsmában. És akkor belépett Nóri és elkápráztatta a jelenlévőket. Emlékszem, hogy mindhárman helyeslően bólogattunk, mikor leült a mellettünk lévő padra a barátnőivel. Egy 21 éves angol szakos szőke kleopátra hajú lány képzeljünk el, aki egyfolytában mosolygott. Robis szerencséjére, a két pad majdnem összeért és ketten ültek a két szélén, így hamar elkezdődött közöttük a beszélgetés. 3 hét múlva már egy pár voltak.

17 hét után: 

Gyakran találkoztak, nem tűntek túlzottan egymáshoz illőnek, de Robi elkezdte a lánynak bemutatni kedvenc filmjeit, ami nála jót jelentett. Aztán kapcsolatuk három hete után, sajnos Zsóka tönkretett mindnet. Az ajtóm nyitva volt egyik este, de csak annyit láttam, hogy egy árny, suhan el ajtóm mellet és bement Robi szobájába. Azt hittem Nóri az, így nem is mentem át öcsémhez és körülbelül 3 óra múlva, Robi kikísérte a hölgyeményt. Vártam, hogy bejöjjön a szobámba és meséljen, de ő egyenesen bement a szobájába. Kicsit vártam és utánamentem. Ott ült a piros foteljében és fülig ért a szája. Hamar leültem a másik fotelbe és kértem, hogy meséljen.

- Azt hiszem, még nincs minden veszve Zsókával.

- Én pedig azt hiszem eddigi munkánk veszett el…

- Hallgass meg, látnod kellett volna, újra láttam benne valamit. Fontos vagyok neki, ő is szenvedett ez idáig nélkülem, nagyon sokat ölelkeztünk és végre megnyugodott lelkem. Tudom, hogy az övé is.

- Na és a barátja?

- Nem szereti, hamarosan szakítani fognak. Képzeld még nem is szexeltek egymással.

Nem tetszett nekem, ez az újbóli fellángolás rosszat sejtettem, de persze nem tudtam semmit mondani Robinak. A fellegekben járt, mint akit kicseréltek volna.

- Csak egy furcsaság történt ezen a találkozón. Nem éreztem Zsóka régi illatát. Nem tudom miért.

- Talán mert már nem tartozik hozzád.

- Ugyan, majd meglátod, az idő engem igazol. Újra egy pár leszünk.

- Na és mit fogsz tenni Nórival?

- Nem szeretem, szakítanom kell vele. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert visszaadta az önbecsülésemet és nagyon nehéz időszakomban volt mellettem, de akarok mindkettőnknek hazudni. Holnap szakítani fogunk.

- Jól meggondoltad?

- Igen.

Szombat délután verőfényes napsütés volt Robi hazajött megkönnyebbülve.

- Sírt?

- Igen. Elmondtam neki hogy belül egyre jobban kezdtem megszeretni, de aztán ez a fellángolás kihunyt.

- Beszéltél neki Zsókáról?

- Nem felesleges volt. Szépen elválltunk. Most szarul érzem magam miatta, de nem tehettem mást.

- Akkor talán most megértheted Zsókát.

- Nem ugyanaz, Zsóka még mindig szeret!

Pár nap múlva következett az öcsém teljes megsemmisülése. Annyira váratlanul ért minket a bukás, hogy fel sem tudtunk rá készülni. Végig Robi mellett voltam, így pontos leírást tudok írni a történtekről.

Egyik este megint elmentünk a kikötőbe, és ahogy beléptünk meglátta Robi egy régi ismerősét, akivel Zsóka is jóban volt.

- Hogy vagy cimbora? – kérdezte Robi.

- Remekül, hallottad hogy Zsókáék szakítottak?

- Nem, de számítottam rá, volt nálam Zsóka, tudom, hogy szakítani akart. Azt hiszem újra össze fogunk jönni, mert aznap este éreztem megint régi lángot benne. És képzeld még a pasijával sem feküdt le.

- Őőő, ne haragudj, de ezt én nem így tudom.

Robi olyan erővel kapta el a kezemet, hogy éreztem, most valami sosem látott düh fogta el. Kivette a zsebemből a mobilomat, utána kiabáltam, hogy gondolja végig, de már kint is volt és hívta Zsókát. Kimentem utána, mert tudtam, hogy élete legfájdalmasabb pillanatát éli át. Csak azt tudom leírni, amit ő mondott a telefonba.

- Most mondták, hogy … azzal a rohadékkal! – a hangja szinte nem is az övé volt, félig kiabálós félig rekedtes hangon beszélt és érezni a lehetett a torkában megakadt könnyeket.

- Nem mindegy ki mondta el???

- Nem, nem, tökéletesen emlékszem, te hoztad fel a témát én nem kérdeztem rá, ne gyere ezzel, hogy nem lehettél őszinte!  Ezzel a hazugsággal aztán végképp betelt a pohár!!!

- Ilyen hamar egy jöttmenttel, aki csak úgy átment rajtad és már együtt sem vagytok?

- Részeg voltál??? Ez engem k.-ra nem vigasztal!!!

- Megerőszakoltad a belsőmet, megerőszakoltad a múltunkat, a meg nem született gyerekünket, mindent!!!

- Soha az életbe nem akarlak többé látni! – Letette a telefont. Felém fordult és én megöleltem. Sokáig rázkódott a vállamon és most először végre én is elsírtam magam. Eddig erős voltam az öcsémért, mert ha még én is összeroppanok, akkor ki fog itt vigasztalni? De tudtam, hogy olyan mélyen megsebezték, amit már nem lehet épp ésszel felfogni. Nagyon fájt így látnom őt, és bármit megadtam volna, csak hogy ettől megkíméljem . De már nem volt visszaút. Megfürdött a szenvedés égető lávájában és senki nem enyhíthetett fájdalmán.

20 hét múlva:

Azt hittem ez a pofon, végképp kiábrándította Zsókából, de nem így történt. Tényleg ilyenkor az elhagyott fél olyan kiszolgáltatottá válik, hogy azt hiszem Robi még azt is megbocsájtotta volna Zsókának, ha történetesen ez a lány megöl engem. Ennél megalázottabban azt hiszem nem sokszor viselkedik egy ember az életben. Nem segítettem öcsémen semmit. Itt voltam végig mellette, hogy megóvjam, de csak statisztáltam bukásában. Mikor újra elkezdett róla beszélni, végképp betelt a pohár. Elmentem az egyetemre, megkérdeztem, hogy egy filozófia szakosnak milyen ösztöndíj-lehetőségei vannak külföldre. Az Erasmust elvetettem, mert arra fél évet kell várni, de szerencsénkre épp akadt egy jó lehetőség. Egy ember épp visszamondta, és a tanszékük nem akarta elfecsérelni ezt a lehetőséget, mert talán következő félévben nem ajánlják fel. Robinak nem volt baj az átlagával, volt nyelvvizsgája, és tudtam, hogy Drezda jó hely lesz számára a felejtésre.

- Megvan a megoldás. 3 hónap múlva indulsz Drezdába.

- Megörültél, dehogy megyek, nem hagyom itt a barátaimat.

- Mindennek utánajártam, már csak pár papírt kell kitöltened, szinte a tanszékeden jobban örültek neked, mint én ennek az égből kapott lehetőségnek.

- Nem tudnék külföldön élni még egy hónapot sem.

- Sajnálom, nincs más választásod. Sajnos, beteg vagy. Belebetegedtél a csalódásba. Addig nem állsz talpra, míg el nem szakadsz tőle véglegesen.

- Azt hiszed a távolság segít?

- Nem, tudom, hogy nem, de legalább nem fogsz vele már találkozni.

- Évvégén úgy is elmegy Amerikába, addig meg csak kihúzom valahogy.

- A legjobb hely ahol kihúzhatod, az tőle 1000 km-re van. Értsd meg, olyan fájó téged így látni, hogy azt fel sem foghatod. Most az egyszer még utoljára bízz bennem.

- Adj egy térképet.

Amikor megállnak az órák:

Belement, elutazott, és később még megtudtam, hogy ebben a három hónapban is találkozott egyszer Zsókával. Csókkal búcsúztak el egymástól és azt hiszem Zsókának igaza volt. Fiú így már nem fogja szeretni, mint ahogy Robi szerette őt. Mire Robi visszajön Zsóka már Amerikában lesz. Minden elrendeződött. Végre fellélegezhettem. Elégedett voltam magammal, mégha Robit sokszor nem tudtam megvédeni.

Furcsa volt most arra gondolni, hogy végre én is elkezdhetek foglalkozni ügye-bajos dolgaimmal. Úgy hozzászoktam, hogy az utóbbi időben csak Robiért élek, csak az ő ügye foglalkoztat, hogy mikor elment az üres szobájában én is üresnek éreztem magam.

Szerettem volna, ha most engem vigasztal meg valaki. Vágytam egy lány ölelésére és mindennél magányosabbnak éreztem magam.

        Leültem a piros fotelembe és arra gondoltam, hogy fel kellene hívnom az exemet, talán félévente hajlandó lenne egy hétvégét velem tölteni…

                                                                                                               2008-12-11 Langenberg