Porrá lett angyalok
Angyal repült felém a sötét éjben
Sárga hajú, fehér szárnyú tünemény.
Bódulatomban mást sem láttam
Csak azt, ahogy megtörik szárnyain a fény.
Nappal virradt éjszakánkból,
A falakat áttörte a hajnali fény,
A fehér szárnyak köddé váltak,
S velük együtt eltűnt a remény.
Földre hulltak kopott tollai e lénynek,
Nem maradt se fény se remény,
Porrá lett minden ragyogása
Lelkemben hagyva e kínt.
Hogy nem vágyom rá,
S nem éget földöntúli szenvedély,
Hogy sohasem volt és nem is lesz
Pusztán porból, nemesség,
Erény, tiszta szív vagy bármi más
Mely lángra gyújtja bennem,
Azt az ősi édes kínt.
Ég veletek porrá lett angyalok. |