ZOCSI /EMLÉKÉRE/

Télen decemberben került a házhoz
A gazdi Karácsonyra lepte meg vele magát
A fa alá csempészett díszdobozban
Egy öklömnyi szőrgombóc kiskutyát

Szűkös fekhelyéből félőn kandikált ki
Hunyorogva csillant két kis fekete szeme
Ünnep közepébe csöppent nem tudhatta
Pedig csillagszórók fénye ragyogott bele

Meglepett mindenkit a jötte
Hamarosan kézről kézre járt
A barátságot szívesen fogadta
Kiosztott hát mindenkinek egy képennyalást

Származását újsághírben igazolva látni
Négy kiskutya egy alomból háztól eladó
Nem törzskönyves de mindegyik fajtiszta puli
Lánykutya vagy fiúkutya kétezerért kiválasztható

A választás nem volt nehéz, ahogy mondja gazdi
Testvéreit odahagyva kellette ő magát
Elsőnek fut hozzám kezet nyalni
Valójában nem én, hanem ő választott gazdát

Nevet kéne adni neki, ha még nincsen
S jó néhány új kutyanév is született
A családi keresztelőn végül neve
Zocsok helyett becézve a Zocsi lett

Figyelt, hogyha neve hangzott
Tanulékony volt a kisöreg,
Kint végezze a dolgait
Legelőször azt tanulta meg

Gazdi ágya elé kapott ő is
Habszivacsos kárpitozott ágyat
Ott őrizte hűen gazdi álmát
Közelébe senki családtag se járhat

Szobakutya lett belőle pedig
Az őse még nyájat terelt valahol
Szállása a szabad ég volt
Télen meg a nádfedeles juhakol

Az éhezést nem ismerte meg
A gazdinak erre mindig gondja volt,
Étellel és tiszta vízzel
A tányérja mindig tele volt

De ha mégis kiürültek
Ő,, már azt is érti
Hogyan kell az ivóvizet,
Csokoládét, vagy a tejet kérni

Konyha kövén edényt zörget
Gazdinak meg illik azt már tudni,
Kissebből a tejet nyalja,
Nagyobból meg vizet szokott inni

Hátzsákot vesz fel gazdi
Erről ő már tudja
Hamarosan visszajön, mert
Nem ment csak a boltba.

A hátizsák zsebe közül tudja
Hogy a csokit melyik fiók rejti,
Belekutat abba ő is
Hátha gazdi mégis elfelejti.

Jobb dolga volt nyáridőben
Övé lett az udvar és a kert
Vagy labdát vagy, macskát kerget
S ha elfáradt zöld gyepen hevert

Hempereg az udvar gyepén sokszor
Bohóckodik, morog hozzá s tudja
A körülállók kedvébe jár        
Mosolyognak, nevetgélnek rajta.

De ha gazdi nyaralni ment,
Néhány napig vigasztalan volt,
Udvaron ült órák hosszán
S minden neszre kapuhoz loholt.

De ha gazdi megjött végre
Örömében bukfenceket hányt,
Pótolni kell nagyon gyorsan
A kimaradt szeretet hiányt

Cseperedett, növögetett, lassan felnőtt kutya lett
Feljár már az emeletre ébresztőt ugatni
Büszkén néz le, ha első lett
S a versenyben lemaradt a gazdi

Már jóformán családtag lett,
De idővel a bajok is jöttek
Fájt a lába köhögött is,
Így gazdival orvoshoz is mentek

Gyógyszert kapott s javult szépen
Olykor-olykor virgonc is volt még,
De az emeletre futni sem akarat,
Sem az erő nem volt már elég

A gazdi neki Istenség volt
Nagy titkoknak s mindenek tudója
Tőle kap meg mindent-mindent,
Kutyabajnak se lehet csak ő a gyógyítója

Évek múltak tizenöt már
Karácsony lesz most is napok múlva.
Kutyusnak ez nagy életkor,
Erről szegény már honnan is tudna.

Nem tudja hogy a küszöbön
Mért nem tud már szökkenve átlépni
Mért kell ehhez valakitől
Nyöszörögve segítséget kérni

Étvágytalan szomorú is,
Nem kér enni csak a vizet, issza,
Gond telepszik a családra,
Félő, régi életkedve nem tér többé vissza

Kora hajnalon aludt el örökre
Majdnem Karácsony hajnalán
Gazdi ágya előtt feküdt most is
Mintha az ő álmát őrizné talán.

Szomorúság borult a családra
Lelkünkben fájó érzelem honolt
Ez a loboncos kis jószág
Valójában mégis életünk része volt.

A virágoskertben temettük el,
Álmát vigyázzák most örökzöld tujafák,
Sírján Karácsonyi gyertyák égnek,
Nyugodjál békében kedves kis Zocsikánk.

2oo8       Karácsony.