az életem csak átmenet
se nélküle, se vele
kábé félúton megrekedt
nem tudom már, hogy merre

csak átmenetifém vagyok
lantanidák és mások
között csupán, se itt, se ott
mindenhol atomrácsok

han solo és a csubakka
sincsen meg egymás nélkül
és az se fontos, ki adta
a pofont, ha már kékül

hát mit tegyek, ha az agyam
elcseszett paramágnes:
delejesen érzem magam
de csak ha ott van ágnes

kilencvenkilenc s száz között
távolság óriási
lábam nem lép, megkötözött
(túl nagy a kihívás, mi?)

mért vagyok ilyen izgága
mint a pinty, megy ez másnak
én meg satuba bezárva
érzem, ha szakításnak

csak gondolata közelít
megrezzenek a szóra
hát hol van már, ki megsegít
iránymutató bója