Ezután persze tőlünk volt hangos a sajtó. Hatalmas szalagcímekkel jelentek meg a lapok: "Rita mégis szült!" "Egészséges kislánya született a Crazy énekesnőjének!" "Rita lánya Kamilla baba!" "Döbbenet és mámor: megszületett Rita kislánya!"
Sok újság taglalta, hogy vajon hogyan reagált a dologra Tomi, aki ugyebár apa lett. Meglepetésemre nem volt hajlandó nyilatkozni. Állítólag most valami komoly kapcsolata volt és nem akart tudomást venni rólunk. Persze, nem is vártam el semmit, de azért mégis... Hogy még a saját lánya sem érdekli, az egy kicsit fájt! Bizonyára nem örült neki, hogy titkoltam a dolgot, de úgy éreztem, nincs más választásom.

Érkeztek azért sorra a gratulációk is. Egyik nap például Atti hívott telefonon.
- Alig akartam elhinni! Csodálatos ez az egész! - lelkendezett a telefonban. - Kicsit olyan, mintha az én lányom lenne, pedig totál nincsen közöm hozzá! - mondta. - Képzeld, lehet, hogy én is apa leszek! Barátnőm terhes, de még most megy az orvoshoz! De a teszt pozitív lett! - jelentette be. Köpni-nyelni nem tudtam.
- Örülök neki!! Úgy látszik, ez ilyen termékeny időszak! - szólaltam meg végül. - Köszönöm a kedvességedet! És örülök, hogy ilyen jól fogadtad! - tettem hozzá.
- Hülyéskedsz? Nekem csak az számít, hogy boldog légy. És remélem most az vagy!
- Majdnem 100%-ig. Mondjuk úgy 99%-ig.
- Sejtem, hogy mire vonatkozik az az egy százalék... No, de hagylak én, pihenj meg minden, fogadd a telefonokat! Gondolom, egész nap szól! - nevetett fel.
- Jah, fél percenként. - nevettem én is, majd elköszöntünk egymástól. Azért jó érzés, hogy végül sikerült egy normális kapcsolatot kialakítanunk egymással. Mikor leszünk mi Tomival ilyenek? Szerintem soha. Én továbbra is imádtam őt, képtelen voltam elfelejteni. Ő viszont továbblépett, most komoly párkapcsolata van. Így pedig elképzelhetetlen, hogy barátok legyünk.
Egy másik alkalommal pedig Tibi és Laura látogatott meg a lakásunkon. Hoztak pár ajándékot és nagyon aranyosak voltak. Meghívtak a nyáron tartandó esküvőjükre is. Azt gondoltam, elmegyek, ha másért nem, kikapcsolódás gyanánt jó lesz. Legfeljebb magammal viszem Jojot lelki támasznak. Úgyis vihetek magammal kísérőt...

Nem akartam elkeseredni, magamba fordulni. Le kellett foglalni magamat és nem gondolni a rossz dolgokra. Ezért is jelentettük meg végre az új albumunkat, majd elkezdtük a próbákat. A munka jó figyelemelterelés volt. Hamarosan lementek rólam a fölösleges kilók is, Kamilla baba pedig egy nagy, boldog családban élhetett. Keresztanyja Kari lett, de olyan volt, mintha lenne még három neki: Erika, Jucus és Jojo is szívesen kényeztették és vigyáztak rá. Próbák alatt általában egy kis járókában szunyókált :). Érdekes módon, a Baba-dalra mindig felriadt, pedig azt gondoltam, jó kis altató nóta lesz, de nála úgy látszik, nem vált be!:)


Baba-dal

1) A Nap nyugszik a dombok mögött,
Az álmok pillanata eljött,
Rózsaszín pillangók szárnyán,
Megérkezett az éjszaka már!

Refrén:
Aludj el kisbabám,
Az álommanó átölel már,
Aludj el kislányom,
Jöjjön a tündérszárnyú álom!

2) Kelő hajnallal ébreszt a babám,
Éhes s megnyugszik anyja karján,
S, ha újra eljön az alkonyat,
Megtalálom én is nyugalmamat!

-Refrén-


Ilyen kis rövidke lett, de nem az volt a lényeg, hanem, hogy dallamos legyen. S a közönség körében igen népszerűvé vált!:) Bár Kamilla tetszését egyenlőre nem nyerte el, remélhetőleg idővel ő is megszereti!:)

Egyik próbán egy meglepetés vendég nézett be hozzánk... Majdnem elájultam, amikor megláttam.
- Szia! - köszöntem neki. Elég furán lesett rám.
- Miért a sajtóból kell megtudnom? - szegezte nekem a kérdést.
- Sajnálom, nem tehettem mást. - szabadkoztam. - Bemutatom neked Kamillát. - emeltem ki a kiságyból a lányomat.
- Szija, te édes csöppség! - simogatta meg az arcát Gabi. - Remélem tudod, hogy öri-hari van! - humorizált, majd átvette tőlem. - Nagyon kis édes! - és leült vele az egyik padra. Melléjük ültem, Kariék pedig diszkréten elvonultak.
- Sajnálom, hogy eltitkoltam előtted, de nem akartam, hogy Tomi megtudja.
- Valahol megértelek, Rita. Tudom, hogy véletlenül is elszólhattam volna magamat. De legalább a szüléskor hívhattál volna!
- Eszembe sem jutott, ne haragudj! Annyira izgultam és áhh, el sem hiszed...
- Ebből is látszik, hogy vannak még csodák. Talán majd nekem is lesz egy kisbabám.
- Tiszta szívemből kívánom ezt neked! - mondtam, majd átvettem az éppen elalvó Kamillát és visszafektettem a kiságyba.
- Tomi teljesen kész van. Ötpercenként veszekszik a barátnőjével. El akarna jönni hozzád, meg főleg Kamillához, de a nő nem engedi. - mesélte. - Szerintem valahogy majd fel fog keresni.
- Keressen, én nem fogom megtiltani. - flegmáskodtam, de közben hevesen vert a szívem. A szakításunk óta nem találkoztam vele. Vajon milyen érzéseket váltana ki belőlem?